Dr. Kucsera Ferenc atya rövid életrajza

Született: Léva, 1892. szeptember 23.
Édesapja: Kucsera Lajos, asztalosmesternek tanult, majd banki alkalmazott. 1916. március 19-én, Ferenc 24 éves korában hunyt el.
Édesanyja: Féja Mária, lévai iparos családból származott; Féja Géza író nagynénje.
Testvérei: Mária, Béla (ügyvéd), Gizella, Lajos (géplakatos), Endre (tanító), Gyula (órás), Imre (festő)

                                              

Tanulmányai

Lévai Piarista Gimnázium
Tanulmányait itt kezdte meg, ahol tandíjmentességet kapott, s kitűnő tanulmányi eredménnyel végzett. Versenyeken, ünnepségeken szerepelt.

Esztergomi Szent Benedek – rendi Főgimnázium
Az 5. osztályt már itt kezdte meg.
1908. június 8-án – 16 évesen – jelentkezett kisszeminaristának, és ezután az Érseki Szeminárium lakója lett. Ettől kezdve reverendát hordott, és kitűnő tanulmányi eredményei mellett lelkes tagja volt az iskolának, több előadásban, versenyen szerepelt, tagja volt a Czuczor-körnek. Verseit, írásait többször is díjazták.
1911. május 18-án jeles eredménnyel érettségi vizsgát tett, ekkor már mint papnövendék.

Bécsi Pázmáneum
1911. októberében elöljárói látva tehetségét és szorgalmát, a bécsi Pázmáneumba küldték tanulni.
Tanárai úgy jellemzik őt, mint aki lelkiismeretes a példamutatásban, alázatos feljebbvalóival, barátságos társaival. Tehetsége kitűnő, szorgalma fáradhatatlan. A prédikációit kimagaslóan szerkeszti és nagyon jól adja elő. Készséges és vidám lélekkel adja át magát hivatásának. Mindeközben tanulmányi előmenetele is kitűnő.
1912-ben Schwarz-Eggenhofer Artúr így dedikálta  búcsúajándékát az első éves Kucsera Ferencnek: “Egykori muzeum-praefektusa és mindig szerető barátja”

1914. július 12-én vette fel a kisebb rendeket (ostiarius, lector, exorcista, akolitus)

1914. november 28-án a Pázmáneum helyettes rektora – Drexler Antal –  által kiadott “Vizsgálati jegyzőkönyv a felszentelésre jelöltek tulajdonságairól” dokumentum tartalmazza, hogy még nincs meg az egyházi törvények szerint a papi hivatáshoz szükséges életkora, de hazai apostoli engedéllyel, 15 hónappal korábban ezt megkapja.

1915. júniusában vette fel a nagyobb rendeket: 19-én alszerpapi, 20-án szerpapi, 21-én papi rendbe szentelték fel.

1915. június 21-én Fetser Antal győri püspök szentelte pappá.

Papi szolgálat

1915. július 13-án érkezett meg Szentendrére mint újmisés pap, (Tarek Mihály szentendrei káplán bevonult hadi szolgálatra, s helyét Kucsera Ferenc újmisés pappal töltötték be.)
Kada Mihály (Simon) plébános mellett lett káplán.
A katolikus közösség hamar befogadta, a gyermekekkel szeretetteljesen bánt a hitoktatás során, a Katolikus Legényegyletben a fiatalok körében végzett lelkipásztori tevékenységet. Ennek később elnöke is lett. A nem katolikusok körében is köztiszteletben állt a káplán.

1914- 1918 között zajló világháború alatt igyekezett fiatal és felnőtt híveit a hitellenes támadásoktól, az egyház és vallásellenes mozgalmak, a materialista-ateista szellemiségtől megvédeni. A helyi sajtóban bátran írt ilyen tartalmú cikkeket.

1917. június 18-án Bécsben, a Pázmáneumban védi meg doktori disszertációját, majd másnap Cum laude approbatus minősítéssel végez.

.

Dr. Kucsera Ferenc atya kivégzését megelőző fontos események

1916. elején a városvezetés lapszerkesztést ajánl neki, amit ő el is fogad. A lap később megszűnik

1917. november – engedélyt kér a prímástól a lapszerkesztésre, ahogy ő írja “hasznosabb, ha lelkészük, mintha más felekezethez tartozó egyén veszi át a lap vezetését”. 1918. decemberig szerkeszti a Szentendrei Néplap újságot.

1918. november 3-án a szociáldemokraták népgyűlést tartanak Szentendrén. Ozorai József pomázi szocialista beszédét azzal fejezi be, hogy “irtsák ki a papokat, mert addig nem lesz béke, míg az utolsó gróf beleivel fel nem akasztják az utolsó papot.”

Dr. Kucsera Ferenc káplán a gyűlésen felszólalt, de szavait “le vele” ordításba fojtották, a plébánosnak nem adtak engedélyt a felszólalásra.

1918. december 9-én levelet írt Prohászka Ottokárnak (melynek tartalma a jelenlegi kutatás állása szerint még nem ismert).

December egyik vasárnapján válaszlevelet kap a székesfehérvári püspöktől, s a püspök úr óhajára

1918. december 15-én Pilisszentlászlóra megy, hogy a hónapok óta beteg plébánost helyettesítse.

Egyházi beszédében óvta a híveket, hogy a vallás felforgató izgatóktól óvakodjanak.

Néhány nap múlva (szintén december 15-én az újságok szerint) a szociáldemokraták kimentek Pilisszentlászlóra agitálni, de a községbeliek nem engedték be őket a faluba. Az eset felbőszítette őket, a következő vasárnapon népgyűlést tartottak, majd a plébánostól követelték a káplán eltávolítását.

Ezt Ferenc atya naplója is alátámasztja, melyben feljegyzi, hogy Pilisszentlászlóról visszafelé jövet találkozik a vörösökkel, december 17-én hírt kap arról, hogy szét akarják tépni, december 18-án figyelmezteti egy izbégi lakos, hogy  a vörösök le akarják őt lőni. December 22-én pedig a népgyűlés határoz arról, hogy a káplánt el kell kergetni.

Kada Mihály jelentése alapján Kucsera Ferenc Esztergomba ment a prímáshoz, mivel az előző héten Joanovics Sándor felkereste a káplánt egy újabb küldöttséggel, s felszólította őt a távozásra,

1918. december 23-án búcsúzkodik, bár az ítélet még nem jogerős.

1918. december 24.

Két fegyveres kíséretében, hárman mennek Esztergomba, a prímáshoz.
Naplóbejegyzése erről a napról: “Nem küldjük vissza, de nagy érdem lenne.”

A naplóban  Csernoch bíboros szavait idézi: “Nem küldjük vissza, de nagy érdem lenne”. Tehát Ferenc atya saját döntése alapján, visszatér Szentendrére.

1918. december 25.
A reggeli 6 órás és 10 órás szentmiséket ő tartja meg. Az apácák hangosan bekiabáltak a misére, hogy “itt a tisztelendő úr”. A fenyegettetés ellenére papi hivatását ellátja.

1918. december 26.
“Újból kezdik az elkergetést” – írja naplójában

1919. március 22-én
a direktórium kényszerítette Dr. Kucsera Ferencet, hogy mondjon le a Szentendrei Néplap szerkesztéséről, újságpapírjait lefoglalták.

1919. március 23.
Felszólítják  az egyházat a vagyon átadására 24 órán belül, a kántortanítónak egyházi ténykedéseknél közreműködnie nem szabad.

1919. március 24. este 9 óra
Kada Mihály plébános jelentéséből tudjuk, hogy házkutatást tartottak a plébánián, az értékeket leltárba vették Kucsera Ferencet kommunista ellenes cikkeiért letartóztatták és elvitték. Másnap délig fogva tartották. Nem adtak engedélyt, hogy szentmiséjét megtartsa.

1919. március 25. 12 óra
Nagy tömeg gyűlt össze a községháza előtt és követelték szabadon bocsátását. A káplánt azzal vádolták, hogy a kommunisták-szociáldemokraták ellen izgatott. Egy nyilatkozatot kellett volna felolvasnia a templomban, de ő azt megtagadta, illetve ígéretet tett, hogy nem politizál. A tömeg követelésére ekkor feltételesen elengedték.
Ezt követően az éjszakai házkutatások többször is megismétlődtek, különböző indokokkal. A templomba kémeket küldtek, a templomba járó polgárokat megsarcolták.

1919. március 31.
A munkástanács 4 szuronyos vörösőr kíséretében az egyházi ingó és ingatlan vagyonokat elkobozták, a pénztári naplókat lezárták, aláírták és elmentek.

1919. április 11.
A városházán tartott népgyűlésen kijelentik, hogy a plébánost a városból “kilódítják”, mivel misénél kehely helyett tüntetőleg poharat használ, maga sepri a templomot és ő is harangoz.

A templomnak március 27-e óta nem volt harangozója.

Kifejezték, hogy a plébános élete felett is hatalmuk van, vele szabadon rendelkeznek, ha a lázítást tovább folytatja.
A lázítás abban állott, hogy a híveket katolikus kötelességeik lelkiismeretes teljesítésére buzdította.

Kucsera Ferenc káplán és Kada Mihály plébános hithű cselekedeteit bizonyítja, hogy a hívők a kommunista gyűlések alkalmával, amikor a vallást támadták, lekergették a pódiumról a szónokokat, s az elején megrémített nép bátran kiállt a katolikus hit védelme, a plébános és a káplán védelme mellett.

1919. június 24-én este 10 óra
8 ember jelent meg a plébánián, és kérte a harangtorony kulcsait, mivel az ellentámadásra, a vörösök szervezett leverésére ezt volt a megbeszélt jel.

Kada Mihály a Főegyházmegyének küldött jelentésében így fogalmaz:
“Kiüzentem, hogy a kulcsokat nem adom ki.” Ugyanakkor fennmaradt naplótöredékében március 22-ei dátummal latin nyelvű bejegyzésként ez szerepel: “Nocte Veniunt pro clavibus” – azaz “Éjjel jöttek a kulcsokért”

A tényeket tekintve tudjuk, hogy  március 27-e óta már biztosan nem volt harangozója a templomnak és maga a plébános harangozott. Hogy a harangtoronyhoz hány kulcs volt, azt jelen kutatások állása szerint nem lehet megmondani.
Kada Mihály jelentésében név szerint megnevez a 8 ember közül egyet, egy Vince nevű lakatossegédet, aki azt üzente vissza, hogy a nép haragját vonja magára, ha a kulcsokat nem adja át. A plébános jelentése szerint a kulcsokat nem adta át, mégis pár perc múlva a harangot félreverték.

1919. június 24-én este
félreverték a harangokat, mely a fegyveres támadás megindításának volt jele.

1919. június 25. Dr. Kucsera Ferenc kivégzésének napja

1919. június 25. hajnali 5 óra
Kada Mihály plébános harangozni ment, s közben hallotta, hogy a városban akkor dobolják ki, hogy a kommunizmus megbukott.

1919. június 25-én délelőtt Kucsera Ferenc Izbégen volt a plébánossal együtt. Mivel nem volt kántor, ezért a kántori teendőket Kucsera Ferenc látta el.
Izbégről hazafelé értesültek róla, hogy Perjéssy Sándor rendőrtiszt segélyt kérő jelentést adott Budapestnek, miszerint Szentendrén a rend teljesen felbomlott.
A II. kerületi vörös parancsnokság délután állítólag elküldte Szentendrére a terrorcsapatot, amely a határban van, és este Darázs István Béla vezetésével bejön a városba.

Június 25. este 8 óra
Schernhardt Kornél papnövendék  felkeresi a plébániát és figyelmezteti a káplánt és a plébánost, hogy a terroristák bejöttek a városba és mindenkit bekergetnek a házakba. Felajánlotta, hogy a szőlőjükben lévő kis kunyhóba meneküljenek a plébániáról.
Kada Mihály ezt visszautasította azzal az indokkal, hogy ha kivégzések lesznek és valaki papot kér, akkor neki rendelkezésre kell állnia.
Kucsera Ferenc atya és Kada Mihály plébános tehát a fenyegettetések és a figyelmeztetés ellenére a helyén maradt.
Schernhardt Kornél egri kispapot, aki reverendát viselt, elfogták, majd “ez nem az” kijelentéssel hazaengedték a laktanyából, ahova elhurcolták. (Kucsera Ferenccel keverték össze, kora és reverendája miatt.)

Június 25. este 22:00 óra
Kada Mihály és Kucsera Ferenc káplán esti nyugovóra tér a plébánián az izgalmaktól fáradtan.

Június 25. 22:15 óra
Kada Mihály számol be a plébánián történtekről: félelmetes lármára és dörömbölésre ébred. Miután hívei többször figyelmeztették már, hogy meneküljön, biztosra veszi, hogy őt is elviszik, így meleg ruhát vesz.
A Plébánián tartózkodott még Hajdusek Károly neje, aki tájékoztatja őt, hogy a káplán szobájának a zárját puskával ütik. Látta, amint Ozorai József, Schrötter Aladár, Navarra József pomázi direktóriumi tagok, valamint Gáspár Vilmos pilisszentlászlói lakos betörnek a káplán szobájába. Valamivel később csatlakozott hozzájuk Chudi Ferenc, budapesti pincér, teljhatalmú városparancsnok.
– a káplánt arról vallatták, hogy ő verte-e félre a harangokat, amit ő tagadott.
– a folyosón álló Hajdusek is tagadta, hogy a káplán harangozott volna.
– mire a plébános úr kiért, már azt látta, hogy a káplánt reverenda nélkül kihurcolták az utcára, és a plébániáról utána senkit ki nem engedtek.

Chudy Ferenc a Weresmarthy-villába viteti a káplánt
A plébánia előtt Chudy 4 önkéntes vörösőrt választott ki, akik a Weresmarthy-villába kísérték a káplánt.

A Weresmarthy-villában
További vallatások következtek, hogy árulja el ki adta át a kulcsokat, ki húzta meg a harangot. Miután dr. Kucsera Ferenc atya nem árulta el ezeket, halálra ítélték.

Kada plébános jelentésesben így fogalmaz: “vadállati kegyetlenséggel gyilkolták meg, arra sem adva neki alkalmat, hogy meggyónhasson s itt csak az vígasztal, hogy mindenki tisztalelkű, kötelességtudó papot tisztelt benne, aki különben hetenkint végezte nálam a szent gyónását.”

A későbbi boncolási jegyzőkönyv szerint az 5 halálos lövésen kívül 2 bordája eltörött karját kicsavarták, lábán szuronyból eredő seb volt.

Kivégzés a Duna parton éjjel 11 órakor
Chudy Ferenc kijelölte a kivégzőosztag parancsnokát, Darázs Istvánt 28 éves vörösőrt és négy önként jelentkezőt: Dudás János 20 éves vasesztergályost, 2 ismeretlen vörösőrt és Marinovits Miklós 24 éves szabósegédet, a villában működő géppuskatanfolyam írnokát, hogy kísérjék a kivégzés helyszínére a káplánt.
Kucsera káplánt a Duna parton, a villától nem messze lévő szemétdombhoz vezették, arccal Leányfalu felé fordították. Chudy parancsa az volt: “Ketten a szívére, ketten a fejére!”
Ekkor ismét felszólította a káplánt, hogy mondja meg az igazat, de Kucsera Ferenc hallgatott.
Ekkor elhangzott a tűzparancs: “Cél! Tűz!”

Halálát követő közvetlen események
Kucsera Ferenc a lövéstől hanyatt esett, de karja reflex szerűen megmozdult. Erre Dudás János előre lépett és “A büdösnek megadom a kegyelemdöfést” kijelentéssel közvetlen közelről fejbe lőtte a káplánt.

1919. Június 26. reggel fél 7
Kada Mihályt Marinovits Miklós katona értesítette a tragédiáról. A holttestet nem engedték a plébániára elhozatni, hanem 8 óráig a szemétdombon hagyták feküdni.

Június 26. reggel 8 óra
Chudy parancsot adott, hogy a város szemetes kocsiján az alsó temetőbe vigyék. Ekkora Kucsera Ferenc holttestét virágok borították be. A temetőben koporsó és végtisztesség nélkül földelték el.

Június 28.
Perlikovszky Rezsőné közbenjárására engedték meg, hogy Kucsera Ferenc holttestét, egy ugyanakkor végzett, másik temetéssel együtt Sagmüller József óbudai apát és esperes csendes szertartás keretében beszentelhesse és rendes sírba temesse a nép óriási részvétele mellett, de a vörös őrök jelenlétében. Harangozást és minden beszédet megtiltottak, a sirató híveket a sírtól elzavarták.

1919. augusztus
A szentendrei polgármester engedélyével gyűjtést indítottak a kivégzés helyén felállítandó kereszt javára, amihez a hercegprímás is hozzájárult.

1919. szeptember 11.
Csernoch János bíboros hercegprímás főegyházmegyei körlevelében megemlékezett a fiatal káplánról.

1919. november 14.
Kada Mihály jelentést tett a Főegyházmegyei Hatóságnak.

A kivégzés és gyilkosság tárgyalása

1921. május 4. ítélet a kivégzés ügyében

Chudy Ferenc, Ozoray József, Schrötter Aladár, mint felbuzdító bűnrészesek halálra ítéltettek.

Navarra Jenő, mint felbujtó bűnrészes életfogytiglani fegyházbüntetést kapott.

Dudás János 15 évi fegyházbüntetést, 10 évi hivatalvesztést kapott.

Darázs Istvánt 13 évi fegyházbüntetésre, 10 év hivatalvesztésre ítélték

Marinovics Miklós 3 évi fegyházra, 6 havi hivatalvesztésre ítéltetett.

A halálos ítéleteket nem hajtották végre, hanem fogolycsere egyezmény keretében átadták az elítélteket a Szovjetuniónak.

Írta, szerkesztette: S. Cs. R.