Dr. Kucsera Ferenc atya részletes életrajza

Az oldalon olvasható életrajz folyamatosan frissül, amint új kutatási eredmény, fotó, vagy bármi egyéb, Ferenc atyával kapcsolatos új információ, dokumentum kerül elő.
– a szerkesztők

Ez az életrajz nem tartalmaz minden, eddig felkutatott részletet, inkább az a célja, hogy olvasmányos maradjon. Ha a részletekre is kíváncsi vagy, akkor keresd fel a Galéria oldalt, és nézegesd végig a dokumentumtárat – a szerkesztők

Kucsera Ferenc 1892. szeptember 23-án született Léván.
Édesapja Kucsera Lajos szegény sorsú lévai asztalosmester volt. Édesanyja a nagyrákói Féja családból származó Féja Mária.
Nyolc gyermekük született: Mária, Béla, Gizella, Lajos, Endre, Ferenc, Gyula, Imre. Kucsera Ferenc unokatestvér Féja Géza író volt.

A képen Kucsera Lajos és Féja Mária, Ferenc atya szülei láthatók.
A bal oldalon fehér ruhában Gizella testvére, a két szülő között pedig valószínűleg Endre áll.

A család szegénységben élt, de a szülők mindent megtettek, hogy gyermekeiket taníttassák.

Kucsera Ferenc édesapjával.

Ferenc iskolai tanulmányait Léván kezdte meg a piarista főgimnáziumban, tandíjmentességgel. Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte.

Ferenc atya 3. osztályos iskolai értesítője Léván.

Az 5. osztályt már az esztergomi Szent Benedek rendi főgimnáziumban folytatta. Az V. év végén 1908. június 8-án, jelentkezett kisszeminaristának, bizonyítványában már szerepel neve mellett a növendék pap megjegyzés. Ezután, mint az Érseki Szeminárium lakója, már égszínkék reverendát hordott. Már ekkor papi hivatására készült.

Dr. Kucsera Ferenc kispap-testvéreivel 1909. őszén. Ferenc atya az alsó sorban balról az első.

Az iskolai évek alatt tevékenyen részt vett az iskola életében. Tagja volt a Czuczor – önképzőkörnek, akikkel színdarabokat adtak elő, különböző irodalmi pályázatokra készültek.
Kucsera Ferenc is több irodalmi művel pályázott az évek során, elbeszélés, vers műfajban, de írt értekezést is “Magyar elemek Lenau költészetében” címmel. Az iskolai értesítőkben a díjnyertes művei címei és díjazásuk maradtak ránk.

Az Esztergomi Benedek – rendi Főgimnázium 1907/08-as értesítője.

.

Az Esztergomi Szent Benedek – rendi Katolikus Főgimnázium V. osztályos naplója, Kucsera Ferenc oldalánál nyitva. Olvashatjuk benne félévi és év végi eredményét; a fejlécben azt is, hogy Léváról milyen eredményekkel érkezett, valamint, hogy itt már nem élvezett tandíjmentességet. (Ez egészen VIII. osztályig így volt.) A naplók mindvégig hivatalszolgaként említik édesapja foglalkozását.

Itt fejezte be gimnáziumi tanulmányait az 1910-1911-es tanévben, és tett eredményes érettségi vizsgát.

(Ezekről eredeti dokumentumokat a Galéria-dokumentumok részben találtok.)

Az 1910/11-es iskolai értesítő. Érettségi vizsgáját 1911. május 18-án tette le. Neve mellet az “n.p.” rövidítés jelentése: növendék pap

Elöljárói látva tehetségét, szorgalmát, elhivatottságát a bécsi Pázmáneumba küldték tanulni. 1911-ben itt kezdte meg papi tanulmányait.

Pázmáneumi értesítője 1913/14-ből.
(A Galéria-dokumentum részben a többi értesítő is elolvasható fordítással együtt.)

Tanárai úgy jellemzik őt, mint aki lelkiismeretes a példamutatásában, alázatos feljebbvalóival, barátságos társaival. Tehetsége kitűnő, szorgalma fáradhatatlan. A prédikációit kimagaslóan szerkeszti és nagyon jól adja elő. Készséges és vidám lélekkel adja át magát hivatásának. Mindeközben tanulmányi előmenetele is mind kitűnő.

Oklevél Ferenc atya pappá szenteléséről.
(A Galéria-dokumentumok részben fordítással együtt olvasható.)

1914. július 12-én vette fel a kisebb rendeket:
ostiarius (ajtónálló, templomőr)
lector (felolvasó)
exorcista (ördögűző)
akolitus (oltárszolga)

1915-ben vette fel a nagyobb rendeket
A Bécsi Pázmáneum kápolnájában az Esztergomi Főegyházmegye szolgálatára 1915. június
19-én alszerpapi
20-án szerpapi
21-én papi rendbe szentelték fel és léptették elő.

(Ennek hivatalos dokumentumát a Galéria-dokumentumok oldalon nézhetitek meg.)

 
Egyházi rend, azon szentség, amely által azok, akik azt felveszik, papi hatalmat és különös malasztot nyernek, hogy lelki hivatalukban helyesen eljárjanak. Többféle fokozata van: vannak kisebb és nagyobb rendek. A kisebb rendek által kapott felhatalmazást leginkább a régi keresztények idejében használták; így az ajtónállók (ostiarii) teendője volt az istentisztelet idejét jelenti, bebocsátani a híveket a szent helyre stb.; a felolvasók (lectores) felolvasták a Szentírást s előimádkoztak; az ördögözők (exorcistae) megszabadították az ördöngösöket; az oltárszolgák (acolythi), gondoskodtak a világításról; ők hozták egyúttal a bort, vizet s az illatszereket. A nagyobb rendek: az alszerpapság (subdiaconatus), a szerpapság (diaconatus) s az áldozópapság (presbyteratus). Az alszerpapok és a szerpapok segédkeznek a misénél, míg az áldozópapok hatalma főkép abban áll, hogy a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé változtathatják, a bűnöket megbocsáthatják v. megtarthatják s az Isten igéjét hirdethetik. A papi hatalom teljességét a püspökök hatalma foglalja magában, bevégzését pedig a pápai hatalomban éri el. Az egyházi férfiak közé való felvétel a hajkorona - pilis - (tonsura) feladása által történik, ami a világról való lemondást jelenti. Akik a kisebb rendeket felvették, még visszatérhetnek az egyházi szolgálatból; a nagyobb rendek felvétele után nincs többé megengedve a világi állapotba való visszatérés. Az Egyházi rendet nem lehet elveszíteni sem pedig letenni.
forrás: A Pallas nagy lexikona

Lélekben és tudásban felkészülve a papi hivatásra 1915. június 21-én Fetser Antal győri püspök szentelte fel.

Balra a bécsi Pázmáneum épülete, középen az alapító, jobbra a kápolna belseje látható egy régi kb. 1930-ból való képeslapon. A kápolna az épület III. emeletén helyezkedik el.

Esztergom – politikai és társadalmi hetilap, XX.évf.28.sz. 1915. július 11.

1915. nyarán mint újmisés került Kucsera Ferenc első szolgálati helyére, Szentendrére káplánnak. A helyi katolikus közösség hamar megszerette: a Katolikus Legényegyletben a fiatalok körében végzett lelkipásztori tevékenységéért; az iskolai hitoktatás során a gyerekekkel szeretetteljesen bánt. A város nem katolikus lakói előtt is köztiszteletben állt a fiatal káplán.

Vidám pillanatok: a háttérben Ferenc atya kalapban mosolyog, előtte tanítványai.
A kép érdekessége még, hogy ez az egyetlen fennmaradt fotó Ferenc atyáról ahol mosolyog.

(Néhány visszaemlékezést olvashattok a Galéria- dokumentumok részben, melyből jobban megismerhetjük Ferenc atya személyiségét.)

Aggodalommal látta, hogy az 1914-1918 között zajló világháború alatt az országban egyre jobban terjednek a materialista-ateista szellemiségű, egyház- és vallásellenes mozgalmak, ezek képviselői egyre hangosabbak, egyre erőszakosabbak. Fiatal és felnőtt híveit igyekezett ezek visszautasítására, elhárítására felkészíteni, hitellenes támadásoktól megvédeni. Bátran írt a helyi sajtóban, a Szentendrei Néplapban ilyen tartalmú cikkeket.

Bodh József nyomdája a mai Görög utca alján, a Görög Kancsó Étterem épületében. Itt jelent meg Szentendrei Néplap c. újság korábban, melynek szerkesztője egy időben Ferenc atya volt.

1916-ban a városvezetés lapszerkesztői állást ajánl neki, amit ő el is fogad.

A hívek körében széles körű szeretetet kiérdemlő káplán mélyen átérezve és megélve papi hivatását, minden erejével erősíteni igyekezett hívei hitét az egyház- és hitellenes támadások közepette.
Az újságokban több cikke, verse is megjelent. Sajnos, ezek nem maradtak fenn. Egy töredékes versidézetet sikerült találnunk egy későbbi, megemlékezéséről szóló újságcikkben.

A vers címe: Előre! Pálmai – csoport!

Papi teendői és a lapszerkesztés mellett doktori disszertációjára is készült.
1917. június 18-án, 8 órakor a Pázmáneumban volt doktoriját megvédeni. Másnap Cum laude approbatus – minősítéssel végzett. Azaz, dicsérettel fogadták el.

Doktori disszertációjának címe: Historia ikonodulae ante Leonem teritium
(A képtisztelet története III. Leó (pápasága) előtt.)

1917. novemberében engedélyt kér a prímástól a lapszerkesztésre, ahogy ő írja “hasznosabb, ha lelkészük, mintha más felekezethez tartozó egyén veszi át a lap vezetését”. 1918. decemberig szerkeszti a Szentendrei Néplap újságot.

Szentendrén 1918. november 1-jén alakult meg a Nemzeti Tanács, de a város vezetőségében még nem történt változás.

1918-at írunk még, de már itt elkezdődött az folyamat, mely végül Kucsera Ferenc atya vértanúhalálához vezetett. Alaposan figyeljük meg az eseményeket, különös tekintettel arra, hogy ezekre az eseményekre Ferenc atya hogyan reagált, milyen válaszokat adott nem csak szóval, hanem cselekedeteivel is! Nem egy hirtelen felindulásból elkövetett kivégzés áldozata volt, többszöri életveszélyes fenyegetés, félelemben tartás követte egymást rövid időközönként 1919. június 25-éig, kivégzése napjáig. Ezen idő alatt lett volna lehetősége elhagynia szolgálati helyét, elmenni Szentendréről, de ő mindvégig kitartott: hite, elvei, Egyháza, plébánosa, hívei mellett; s végül nem félt ezekért életét is áldozni. - a szerk.

1918. november 3-án a szociáldemokraták népgyűlést tartanak Szentendrén. Ozorai József pomázi szocialista beszédét azzal fejezi be, hogy “irtsák ki a papokat, mert addig nem lesz béke, míg az utolsó gróf beleivel fel nem akasztják az utolsó papot.”
Dr. Kucsera Ferenc káplán a gyűlésen felszólalt, de szavait “le vele” ordításba fojtották, a plébánosnak nem adtak engedélyt a felszólalásra.

A november 17-én megtartott népgyűlés már bizalmatlanságot szavazott a korábbi vezetőknek és baloldaliakból álló új Néptanácsot alakított. Első ténykedésként megkezdték a tisztogatást és átvették a város irányítását.
(forrás: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Történeti Dokumentumtár, Dr. Katona Gyuláné hagyatéka)

1918. december 9-én levelet írt Prohászka Ottokárnak (melynek tartalma a jelenlegi kutatás állása szerint még nem ismert).
December egyik vasárnapján válaszlevelet kap a székesfehérvári püspöktől, s a püspök úr óhajára december 15-én Pilisszentlászlóra megy, hogy a hónapok óta beteg plébánost helyettesítse. Egyházi beszédében óvta a híveket, hogy a vallás felforgató izgatóktól óvakodjanak.

Néhány nap múlva (szintén december 15-én az újságok szerint) a szociáldemokraták kimentek Pilisszentlászlóra agitálni, de a községbeliek nem engedték be őket a faluba. Az eset felbőszítette őket, a következő vasárnapon népgyűlést tartottak, majd a plébánostól követelték a káplán eltávolítását.

A Népszava újság 1919. január 2-ai számában így számol be az eseményekről:

A cikkben szereplő vádak természetesen nem voltak igazak. Viszont jól tükrözi azt az ellenszenvet, gyűlöletet, amit Kucsera Ferenc személye jelentett számukra.

Kada Mihály plébános követelésükre, hogy kergesse el a káplánját, válaszul bátran így fogalmazott:
“a káplán nem felfogadott cselédje, hanem melléje kirendelt munkatárs, akit hívei tisztelnek és szeretnek, aki “mintaszerű” pap s azért ő a káplánt el nem bocsáthatja.”
Így egy hét múlva Joanovics Sándor, a Pest vármegyei direktórium elnöke, felkereste a káplánt egy újabb küldöttséggel, s a városból való távozásra szólította őt fel, amire dr. Kucsera Ferenc Esztergomba ment.

Ezt Ferenc atya naplója is alátámasztja, melyben feljegyzi, hogy Pilisszentlászlóról visszafelé jövet találkozik a vörösökkel, december 17-én hírt kap arról, hogy szét akarják tépni, december 18-án figyelmezteti egy izbégi lakos, hogy  a vörösök le akarják őt lőni. December 22-én pedig a népgyűlés határoz arról, hogy a káplánt el kell kergetni.

1918. december 23-án búcsúzkodik, bár az ítélet még nem jogerős.

1918. december 24. Két fegyveres kíséretében, hárman mennek Esztergomba, a prímáshoz.
Naplóbejegyzése erről a napról: “Nem küldjük vissza, de nagy érdem lenne.”
A naplóban  Csernoch bíboros szavait idézi: “Nem küldjük vissza, de nagy érdem lenne”. Tehát Ferenc atya saját döntése alapján, visszatér Szentendrére.

1918. december 25. Visszatérve Szentendrére a reggeli 6 órás és 10 órás szentmiséket ő tartja meg. Az apácák hangosan bekiabáltak a misére, hogy “itt a tisztelendő úr”. A fenyegettetés ellenére papi hivatását ellátja.

1918. december 26-án feljegyzi naplójába, hogy “Újból kezdik az elkergetést.”

Az I. világháború utáni magyarországi zűrzavarban 1919. március 21-én, Budapesten  kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, megalakult a Forradalmi Kormányzótanács, mely 1. számú rendeletével bevezette a statáriumot.
Az események felgyorsultak, 1919. március 21-én a proletárdiktatúra vette kezdetét. Szentendrén március 22-én kiáltották ki a diktatúrát és megalakították az új Munkástanácsot. A törvénykezésből eltávolították a vezetőséget és a rendőrség helyett felállították a Vörös Gárdát.
A törvénytelenségek sorozata döbbenetet váltott ki a városban és szervezkedni kezdtek a kommunista uralom ellen. Harangzúgás volt a megbeszélt jel az összehangolt támadásra.
A templomtorony kulcsait Kada Mihály plébános adta át az ellenállás vezetőinek március 22-én.
(forrás: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Történeti Dokumentumtár, Dr. Katona Gyuláné hagyatéka)

Kada Mihály plébános naplóbejegyzése erről a napról.
Március 22. “Nocte Veniunt pro clavibus” – azaz “Éjjel jöttek a kulcsokért”

Szintén ezen a napon a direktórium kényszerítette Dr. Kucsera Ferencet, hogy mondjon le a Szentendrei Néplap szerkesztéséről, újságpapírjait lefoglalták egy házkutatás során.

Az uralomra jutott kommunista vezetők minden eszközzel a katolikus egyház tönkretételére törekedtek. Államosították az egyházi iskolákat, megszüntették a hitoktatást, betiltották a katolikus egyesületeket, és a materialista-ateista ideológia terjesztését tűzték ki célul.

Március 24-én házkutatást tartottak a plébánián. A plébánosnál és a káplánnál is. Kucsera Ferencet kommunistaellenes cikkeiért letartóztatták és elvitték. Másnap délig tartották fogva.

Kada Mihály naplóbejegyzése erről a napról:
Március 22. Újságkiadás betiltatott
Március 24. este 3/4 9-kor plébánián házkutatás, elfogták Kucserát bezárták , kikutatták és a nála lévő tárgyakat magukkal vitték – másnap délig bezárva.

A következő nap – vasárnap – nem adtak neki engedélyt, hogy szentmiséjét a plébániatemplomban a reá váró ifjúságnak megtarthassa. Délután a községházára vitték, amely körül nagy tömeg gyűlt össze, s követelték szabadon bocsátását. A rögtönzött “katona- és munkásbíróság” azzal vádolta a káplánt, hogy a kommunisták-szociáldemokraták ellen izgatott. Egy nyilatkozat szöveget tettek eléje, melyet fel kellett volna olvasnia a templomi szószéken a hívek jelenlétében. Ezt ő megtagadta, de azt megígérte, hogy nem fogja kritizálni a hatalomra került pártok politikáját (ezt eddig sem tette, napi politikával addig sem foglalkozott) A tömeg követelésére ekkor feltételesen elengedték. Azonban a következő napokban még több ízben volt házkutatás a plébánián, és dr. Kucsera Ferenc káplántól tárgyakat is vittek el.
(forrás: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Történeti Dokumentumtár, Dr. Katona Gyuláné hagyatéka)

Arra vonatkozólag, hogy a rákényszerített szöveget valóban felolvasta volna, eddig nincsenek írásos bizonyítékok. Ennek beszámolóját a kommunista leírásokból ismerjük, de egyetlen keresztény szellemű visszaemlékezés sincs arról, hogy ez valóban meg is történt. Az eddigi kutatások alapján bennünk kirajzolódott Ferenc atya-kép szerint, valószínűleg egy tőle megszokott okos, átgondolt mondattal tájékoztatta híveit arról, hogy “kérésre” nem politizál tovább, de egyben biztosította is, hogy a keresztény eszmék mellett továbbra is ki fog állni. – a szerk.

1919. március 29-én sor került a szentendrei egyházi iskolák államosítására, az igazgatókat erőszakkal eltávolították. A zárdát erőszakkal lefoglalták, a Páli Szent Vincéről nevezett szatmári irgalmas nővérek rendi viseletét betiltották, a vallásoktatást erőszakosan beszüntetették és az egyházi egyleteket feloszlatták

Kada Mihály naplóbejegyzése ezekről a napokról.
Március 28. Este 8-kor a zárdában.
Március 29. Apácák letették a ruhát

1919. március 31-én a munkástanács 4 szuronyos vörösőr kíséretében az egyházi ingó és ingatlan vagyonokat elkobozták, a pénztári naplókat lezárták, aláírták és elmentek.

Április 11-én a szentendrei Munkástanács háromtagú direktóriumot választott, és felállították a forradalmi törvényszéket, mellyel tovább fokozták a terrort.
A városházán tartott népgyűlésen kijelentik, hogy a plébánost a városból “kilódítják”, mivel misénél kehely helyett tüntetőleg poharat használ, maga sepri a templomot és ő is harangoz. (A templomnak március 27-e óta nem volt harangozója.)
Kifejezték, hogy a plébános élete felett is hatalmuk van, vele szabadon rendelkeznek, ha a lázítást tovább folytatja.
A lázítás abban állott, hogy a híveket katolikus kötelességeik lelkiismeretes teljesítésére buzdította.

Kucsera Ferenc káplán és Kada Mihály plébános hithű cselekedeteit bizonyítja, hogy a hívők a kommunista gyűlések alkalmával, amikor a vallást támadták, lekergették a pódiumról a szónokokat, s az elején megrémített nép bátran kiállt a katolikus hit védelme, a plébános és a káplán védelme mellett.

Május 30-án pedig lefoglalták a szentendrei egyház minden javát (épületek, földek, a templom kegyes alapítványai, pénzforrások). Ám nemcsak az egyház volt kitéve támadásoknak, a proletárdiktatúra emberei a szentendrei polgárokat ugyanúgy zaklatták. A “Minden a miénk” jelszó alatt zsarolni kezdtek jómódú iparosokat, kereskedőket, elkobozták azok vagyontárgyait. A városban fokozódott az elégedetlenség. A kommunisták az összeesküvéstől való félelmükben túszokat kezdtek szedni.

1919. június 24-én délután Budapesten a hadsereg soraiban betelt a pohár. Az Országház előtt a kommün által rendezett nyilvános kivégzés idején ágyúdörgés hangja morajlott végig Budapest felett. Ez a néhány lövés, amely a Hungária körúti Engels laktanya udvaráról származott, jeladás volt a proletárdiktatúra elleni felkelés kezdetére. Az Üllői úti Ludovika Akadémia nemzeti érzelmű tiszt-tanárai és növendékei akcióba léptek. Birtokukba vették az akadémia épületkomplexumát, védelmi céllal tüzelőállásokat létesítettek. A nemzeti színeket viselő ludovikások egy százada megszállta a Mária Terézia téren lévő József-telefonközpontot. A jeladásnak szánt ágyúszóra a dunai flottilla három hajója megindult az óbudai kikötőből a főváros szíve felé. A Pozsony és a Csuka őrnaszád, valamit a Maros monitor magyar nemzeti lobogót vontak fel az árbocaikra, és lassan úsztak a Dunán, hogy egy-egy lövést adjanak le az akkori Hungária – szállóban berendezett Szovjetházra.

A Budapesthez közeli Szentendrére csakhamar eljutott az ellenforradalom híre. Ennek hatására 1919. június 24-én este óriási tömeg gyűlt össze a Főtéren és éjjel 11 órakor a tervek szerint megadták a jelt.

1919. június 24-én este 10 órakor 8 ember jelent meg a plébánián, és kérte a harangtorony kulcsait, mivel az ellentámadásra, a vörösök szervezett leverésére ezt volt a megbeszélt jel.

Kada Mihály a Főegyházmegyének küldött jelentésében így fogalmaz:
“Kiüzentem, hogy a kulcsokat nem adom ki.” Ugyanakkor, ahogy fentebb is olvasható, fennmaradt naplótöredékében március 22-ei dátummal latin nyelvű bejegyzésként ez szerepel: “Nocte Veniunt pro clavibus” – azaz “Éjjel jöttek a kulcsokért”

A tényeket tekintve tudjuk, hogy  március 27-e óta már biztosan nem volt harangozója a templomnak és maga a plébános harangozott. Hogy a harangtoronyhoz hány kulcs volt, azt jelen kutatások állása szerint nem lehet megmondani.
Kada Mihály jelentésében név szerint megnevez a 8 ember közül egyet, egy Vince nevű lakatossegédet, aki azt üzente vissza, hogy a nép haragját vonja magára, ha a kulcsokat nem adja át. A plébános jelentése szerint a kulcsokat nem adta át, mégis pár perc múlva a harangot félreverték.

1919. június 24-én este félreverték a harangokat, mely a fegyveres támadás megindításának volt jele.

Egy korabeli fotó a Keresztelő Szent János Plébániatemplomról, ahol a harangot félreverve adták meg a jelt a vörös uralom elleni felkelésre.
A templomban ebben az időben egyetlen harang volt csupán, mivel 1917-ben 4 harangot már beszolgáltattunk. Az volt a szokás, hogy egy harangot minden templomban meghagytak. Így az a harangszó, mely nem közvetlenül, de végül dr. Kucsera Ferenc halálához vezetett az 1843-ban átöntött, lélekharang volt. A történtek ismeretében szép és egyben megrendítő, hogy lélekharangunk felirata a következő:
“Domine Jesus suscipe spiritum meum” vagyis: “Uram Jézus fogadd be a lelkemet”.

Lefegyverezték a helyi Vörös Gárdát és elzavarták a szentendrei vörös uralom képviselőit, kik a szomszédos községekbe menekültek. A szentendrei Vörös Gárda több tagja a felkelők oldalára állt.

A budapesti ellenforradalmat 1919. június 25-e reggelére már vérbe fojtotta a proletárdiktatúra, habár a Budapest környéki csatározások még három napig folytatódtak.

1919. június 25. hajnali 5 órakor Kada Mihály plébános harangozni ment, s közben hallotta, hogy a városban akkor dobolják ki, hogy a kommunizmus megbukott.
1919. június 25-én délelőtt Kucsera Ferenc Izbégen volt a plébánossal együtt. Mivel nem volt kántor, ezért a kántori teendőket Kucsera Ferenc látta el.

Izbégről hazafelé értesültek róla, hogy Perjéssy Sándor rendőrtiszt segélyt kérő jelentést adott Budapestnek, miszerint Szentendrén a rend teljesen felbomlott.
A II. kerületi vörös parancsnokság délután állítólag elküldte Szentendrére a terrorcsapatot, amely a határban van, és este Darázs István Béla vezetésével bejön a városba.

Június 25. este 8 óra
Schernhardt Kornél papnövendék  felkeresi a plébániát és figyelmezteti a káplánt és a plébánost, hogy a terroristák bejöttek a városba és mindenkit bekergetnek a házakba. Felajánlotta, hogy a szőlőjükben lévő kis kunyhóba meneküljenek a plébániáról.
Kada Mihály ezt visszautasította azzal az indokkal, hogy ha kivégzések lesznek és valaki papot kér, akkor neki rendelkezésre kell állnia.
Kucsera Ferenc atya és Kada Mihály plébános tehát a fenyegettetések és a figyelmeztetés ellenére a helyén maradt. Schernhardt Kornél egri kispapot, aki reverendát viselt, elfogták, majd “ez nem az” kijelentéssel hazaengedték a laktanyából, ahova elhurcolták. (Kucsera Ferenccel keverték össze, kora és reverendája miatt.)

A képen elöl ül Németh László plébános-kanonok (Kada Mihály későbbi utódja), mögötte az álló sorban Schernhardt Kornél balról a harmadik.

Schernhardt Kornél így emlékezett vissza a történtekre a Szentendrei Néplap 1921. február 20-ai számában, a bírósági kihallgatás során:

“Elmondja, hogy június 25-én 8 óra tájban akart távozni a parókiáról, s hazafele menet egy asszony és a lánya kérték meg, hogy menjen vissza, mert jönnek a vörös katonák. Ő vissza is fordult, hogy a plébános úrnak ezt a tudomására hozza és azután a patak mentén ment hazafelé. Reverenda volt rajta, s mikor a kertjükhöz ért, akkor hallotta, hogy három szuronyos katona kiabál utána, s felszólították, hogy a direktórium nevében kövesse őket. A Weresmarthy-villába vitték, ahol már egy nagyobb csoport ember volt. Közülük egy nő mondta azt, hogy “ő nem az.” Kérdezték, ki ő, mire ő elmondta, hogy teológus és az egész dologhoz nincs köze.”

Jancsik Ferenc kerületi vörös parancsnok, akinek megbízásából a legnagyobb terrorral jártak el Szentendrén.
forrás: Balatoni Múzeum

1919. június 25-én délután egy 17 tagú terrorkülönítmény érkezett Budapestről Szentendrére az ottani ellenforradalom leverésére. A teljhatalmú szentendrei városparancsnok Chudy Ferenc egy 22 éves budapesti pincér lett. Jancsik Ferenc kerületi vörös parancsnok megbízta Chudyt, hogy Szentendrén a legnagyobb terrorral járjon el. Ő így is tett, este 8 óra körül a szentendrei főtéren, a szerb templom előtt, 28-30 már a budapesti terror-különítmény által letartóztatott személy állt, kiknek neveit egy papírra jegyezték fel.

A néha ellentmondó vallomások és visszaemlékezések miatt nehéz pontosan rekonstruálni a történteket. Ezért a Galéria menüpontban a dokumentumok és a Szentendrei Néplap ide tartozó számait is közöljük, valamint a szentendreiek fennmaradt visszaemlékezéseit is.
A továbbiakban olvasható eseménysort a legjobb tudásunk és ismereteink alapján állítottuk össze.- szerk.

Június 25. este 22:00 órakor Kada Mihály és Kucsera Ferenc káplán esti nyugovóra tér a plébánián az izgalmaktól fáradtan.

A Fő téren, a szerb templom előtt már 20-30 ember volt összeterelve és lefogva, mire Chudy Szentendrére érkezett. Ozorai József és Navarra Jenő pomázi járási direktóriumi tagok, valamint Schrötter Aladár, a szentendrei községi direktórium tagja ekkor már a plébánián vallatták Kucsera Ferencet. Chudy Ferenc teljhatalmú szentendrei városparancsnok a plébánia előtt elhaladva zajra lett figyelmes és ő is bement. Ozorai, Navarra, Schrötter meggyőzték arról, hogy dr. Kucsera Ferenc veszélyes ellenforradalmár, s ha valaki, ő biztosan tud a harangok félreveréséről.

A Weresmarthy-villa a Duna felől.
(Az emeletes, tornyos épület.)

Június 25. 22:15 óra
Kada Mihály így számol be a plébánián történtekről:
“Félelmetes lármára és dörömbölésre ébredt. Miután hívei többször figyelmeztették már, hogy meneküljön, biztosra veszi, hogy őt is elviszik, így meleg ruhát vesz. A Plébánián tartózkodott még Hajdusek Károly neje, aki tájékoztatta őt, hogy a káplán szobájának a zárját puskával ütik. Látta, amint Ozorai József, Schrötter Aladár, Navarra József pomázi direktóriumi tagok, valamint Gáspár Vilmos pilisszentlászlói lakos betörnek a káplán szobájába. Valamivel később csatlakozott hozzájuk Chudi Ferenc, budapesti pincér, teljhatalmú városparancsnok.”

A már éjszakai pihenőjére készülő Kucsera Ferencet a félrevert harangok kapcsán vallatták. A folyosón álló Hajdusek is tagadta, hogy a káplán harangozott volna. Mire a plébános úr kiért, már csak azt látta, hogy a káplánt reverenda nélkül kihurcolták az utcára és ezek után a plébániáról senkit nem engedtek ki.

Mivel Kucsera Ferenc nem adott választ, arra, hogy ki húzta meg a harangot, vagy ki adta át a templomtorony kulcsait, ezért Chudy a plébánia előtt várakozó vörösőrök közül 4 önként jelentkezőt keresett, akik hajlandóak minden parancsát teljesíteni. Négyen elő is álltak, akiktől megkérdezte, hogy tudnak-e fegyverrel bánni. Ezután dr. Kucsera Ferencet a Duna-parthoz közeli Weresmarthy villába kísérték, az ott berendezett szentendrei pártházba, ahová 22:30 körül érkeztek meg.

Itt dr. Kucsera Ferencet a harangozók kiléte felől tovább vallatták, aki továbbra sem mondott egy nevet sem. Chudy a vallatásnál jelenlévő direktóriumi tagok (Gáspár, Ozorai és Navarra nem voltak jelen) helyeslésével úgy döntött, hogy ki kell végezni a tagadó papot.

További vallatások következtek, hogy árulja el ki adta át a kulcsokat, ki húzta meg a harangot. Miután dr. Kucsera Ferenc atya nem árulta el ezeket, halálra ítélték.

Klincsek Iván, aki fogolytársa volt dr. Kucsera Ferencnek a Weresmarthy villában így emlékszik vissza a fiatal káplán utolsó óráira:

“… 1919. évi június hó 25-én éjjel, fél 11 órakor hozták fel a vörösök dr. Kucserát a Weresmarthy villába. Összekulcsolt kezekkel állt hóhérai előtt. Ajka csendesen mozgott, látszott, hogy Istennel társalog. Tekintete a végtelenbe meredt, már élve sem a földön járt lelke. Mikor a pribékek ráordítottak, hogy valljon – mert vallomásával megmentheti életét – , halkan, de öntudatosan ennyit mondott: “Magamról már mindent elmondtam, amit tudok – másokról nem mondok semmit.” Ezek voltak utolsó szavai. Mikor kimondták rá, hogy ki fogják végezni – mindig sápadt arca egy árnyalattal még halványabb lett – , de szemei a petróleumlámpa fényénél egész különösen csillantak meg. Úgy látszik, már a túlvilágot látta. Azután elvitték…”

Kada plébános jelentésesben így fogalmaz: “vadállati kegyetlenséggel gyilkolták meg, arra sem adva neki alkalmat, hogy meggyónhasson s itt csak az vígasztal, hogy mindenki tisztalelkű, kötelességtudó papot tisztelt benne, aki különben hetenkint végezte nálam a szent gyónását.”

“Nem látszott rajta a halálfélelem, inkább mártírságának a tudata adta neki azt a nagy lelki erőt, amit halála pillanatában tanúsított.”
A szentendrei rendőrségen, 1919. szeptember 13-án felvett jegyzőkönyv tanúsága alapján így emlékezett vissza a sortüzet vezénylő terrorcsapat vezetője, Chudy Ferenc a dr. Kucsera Ferenc atyával kapcsolatos utolsó benyomásáról.

Majd Chudy Ferenc kijelölte a kivégzőosztag parancsnokát, Darázs István 28 éves vörösőrt, és a négy önként jelentkező vörösőrnek kiadta a parancsot: “Kettő a szívére, kettő a fejére célozzon!”

A kivégzett dr. Kucsera Ferenc temetetlen holtteste.
(korabeli rekonstrukció)

1919. június 25-én 23:30-kor öten kísérték Kucsera Ferencet a Weresmarthy villától kb. 50 m-re lévő Duna-partra: Darázs István 28 éves géplakatos – a kivégzőosztag parancsnoka, Marinovits Miklós 24 éves szabósegéd, Dudás János 20 éves vasesztergályos vörösőr, valamint két másik ismeretlen vörösőr. Áldozatukat a víz mellett arccal Leányfalu felé állították, s négyen lőttek rá. Dr. Kucsera Ferenc hanyatt vágódott, de tagjai még mozogtak. Majd Darázs István megállapította, hogy a fiatal káplán még él. Ekkor a kivégzők legfiatalabbja, a húszéves Dudás János lépett hozzá. -” Megadom a büdösnek a kegyelemdöfést” – mondta, és a 27 éves ifjú káplán fejébe lőtt. Chudy Ferenc városparancsnok utasítására dr. Kucsera Ferenc holttestét reggelig a kivégzés helyszínén kellett hagyni.

1919. június 26-án a terrorkülönítményesek felrakták dr. Kucsera Ferenc tetemét egy városi kocsira s az alsó temető árkában koporsó nélkül hánytak rá földet. A községi direktórium pedig ezen a napon – tehát utólag – állította ki a halálos ítéletről szóló iratot.

1919. június 27-e reggelére a gyászoló szentendreiek virágaiból virágerdő borította el az elhantolás helyét. Gyorsan terjedt az önkényes kivégzés híre, s Joanovics vármegyei direktóriumi elnök – aki rosszallotta a kivégzést – csakhamar vizsgálatot rendelt el az ügyben.

Talán ez is lehetett az oka, hogy 1919. június 28-án a kommunista hatóság a szentendreiek kérésére megengedte, hogy Kucsera Ferenc holttestét egyházi szertartással, de teljes csendben az alsó temetőben (egyenlőre csak a temetőkerítés mellett) ásott sírba eltemethessék. Erről az eseményről a halotti anyakönyv 1919. június 28-i bejegyzése a következő:
“Halál neme: lőseb. Haldoklók szentségében nem részesült. Június 26-án terrorcsapat az alsó temető árkában koporsó nélkül elhantolta. 28-án exhumáltatott, és a temetőn ásott sírba beszentelés mellett eltemettetet. A szentelő Sagmüller József apát, esperes, óbudai plébános.”

Bizonyos források szerint, dr. Kucsera Ferencet nem bántalmazták a vallatások során. A Szentendrei Néplap 1919. szeptember 7-ei száma így számol be az első exhumálásról:

Ennek alapján, és ismerve a vörös őrök vallatási “szokásait”, bizonyára nem csak szép szóval próbálták vallomásra bírni Ferenc atyát. A holttestet egy szemetes kocsin szállították az alsó temetőbe, és szemtanuk beszámolója alapján, a lába lelógott a kocsiról. Az alsó temetőben koporsó nélkül földelték el a temető árkában. Az exhumálás során talált sérülések alapján azonban azt állapíthatjuk meg, hogy Ferenc atyát vallatás közben súlyosan bántalmazták és sérüléseit nem csupán a szállítás és a temetés körülményei okozták.

A későbbi boncolási jegyzőkönyv szerint az 5 halálos lövésen kívül 2 bordája eltörött, karját kicsavarták, lábán szuronyból eredő seb volt.

Kada Mihály plébános Egyházmegyének küldött jelentéséből még több részletet derül ki a temetést illetően:

“Az éjjel 11 órakor történt tragédiáról másnap reggel 1/2 7 órakor értesített Marinovits nevű katona. A holttestet nem engedték a plébániára elhozatni, hanem reggel 8 óráig a gyilkosság helyén, egy Duna parti szemétdombon hagyták feküdni. Ekkor a város szemétkocsiján kivitték az alsó temetőhöz, ahol az árokban földelték el. Csak június 28-án, Perlikovszky Rezsőné közbenjárására – aki a női szakszervezetnek elnöknője volt – engedték meg, hogy a holttestet egy ugyanakkor végzett más temetés alkalmával Sagmüller József óbudai apát és esperes csendes szertartás mellett beszentelhesse és rendes sírba, a nép óriási részvétele mellett,a vörös őrök jelenlétében eltemethesse. A harangozást azonban és minden beszédet megtiltottak és a buzgó, egyedül hivatásának élő papjukat sirató híveket a sírtól elzavarták.”

Csak a kommün eseményeinek lecsengése után, később tisztázódott, hogy nem a mártírhalált halt fiatal káplán kezelte a templomkulcsot, hanem a plébános. A harangot pedig egy nyolcgyermekes kőműves verte félre, de nem mert jelentkezni, hanem elbujdosott a közeli hegyekbe.

A képen Kada Mihály plébános, Dr. Kucsera Ferenc káplán és Valentin János van megjelölve. Ő volt az a 8 gyermekes családapa, aki meghúzta a harangot.
(A fotó a dalmát zászló szentelésén készült Valentin János kertjében 1919-ben Szentendrén, a Szamárhegyen a Zrínyi u. 8-ban.)

1919. augusztusában a szentendrei polgármester engedélyével gyűjtést indítottak a kivégzés helyén felállítandó kereszt javára, amihez a hercegprímás is hozzájárult.

Csernoch János bíboros hercegprímás 1919. szeptember 11-én kelt főegyházmegyei körlevelében megindult szavakkal emlékezett meg papjáról:
“… a vörös hadsereg katonái ölték meg. Bár életkorára nézve fiatal volt, szilárdsága azonban kiteljesedett: még élete veszélyeztetése árán sem vonakodott védelmezni az egyház jogait. A halált mint Isten ajándékát fogadta.”

Majd 1921. március 23-án dr. Kucsera Ferenc halotti hatósági anyakönyvét polgármesteri rendelet által a következő mondattal egészítették ki: “A nemzeti ügy és a keresztény erkölcs szolgálatában vértanúhalált halt.”

Közben megindult a polgári bírósági per a kivégzés ügyében, melyben 1921. május 4-én az alábbi ítélet született: Chudy Ferenc, Ozorai József, Schrötter Aladár mint felbuzdító bűnrészesek – halálra, Navarra Jenő, mint felbujtó bűnrészes – életfogytiglani fegyházra, Darázs István 13 évi fegyházra, 10 év hivatalvesztésre, Dudás János 15 évi fegyházra, 10 évi hivatalvesztésre, Marinovics Miklóst 3 évi fegyházra, 6 havi hivatalvesztésre ítéltetett.”

.

.

.

Ozorai József

 A Galéria menüben megtalálható és elolvasható a Szentendrei Néplapban megjelent tudósítás a bírósági tárgyalás sorozatról. 

“Chudi folytatólagos kihallgatása során elmondta, hogy amikor a paplakba belépett, ott a direktóriumi tagok Kucsera Ferenc káplánt tettleges bántalmazások között vallatták. A szerencsétlen papnak ekkor már a csontjai nagyrészt össze voltak törve. (Ezt egyébként az exhumálás is megállapította.) Amikor Chudi a pap kínlódását látta, kiadta az utasítást:

– Nem kell tovább vallatni, végezni kell vele! … és nyomban utasította a direktóriumot a kivégzés végrehajtására.

A káplánt, aki ekkor már alig tudott vánszorogni, kivitték a Duna partra és ott ledobták egy szemétdombra. A kivégzéshez rendelt terrorcsapat azután Darázs István városparancsnok-helyettes vezetésével négy lövéssel megölte Kucserát. A test azonban még mozgott és ezért Dudás János vörösőr a pap halántékához szorította fegyverét és elsütötte. A lövés szétroncsolta Kucsera fejét. A kiszenvedett áldozatot a direktórium  – dacára annak, hogy Chudi utasítást adott Perjési Sándor és Sulyovszky Sándor direktóriumi tagoknak a temetésre – egy egész napig ott hagyták a szemétdombon. Mikor Chudi másnap megtalálta, személyesen intézkedett az eltemetéséről. Chudi azután Budapestre jött és tett jelentést a forradalmi kormányzótanácsnak az esetről.

Joanovics Sándor a Pest vármegyei direktórium elnöke.

Budapestről Erdélyi László politikai nyomozót küldték ki, hogy vizsgálatot tartson. Erdélyi vizsgálata azonban abból állott, hogy egy neki átadott listán összeírt harminc ellenforradalmárt elfogatott és a város piacán megkorbácsoltatott. A rendőrség a bűnügyben szereplő összes bűnösöket letartóztatásba helyezte és átkísérte a pestvidéki ügyészség fogházába.”
8 órai újság, 1919. október 24.

Chudy Ferenc fegyenctörzskönyve

Szentendre város képviselő testülete és tőle teljesen függetlenül a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) Sportegylet Budapesti Főosztály is kezdeményezte a vértanú káplán tiszteletére egy impozáns emlékmű felállítását.
Ennek tervét Harmath Ödön, az udvarhelyi Kő- és Agyagipari Szakiskola tanára készítette el. Végül az emlékmű nem készült el, s az 1920-as évek elején csak egy kis fakeresztet állítottak fel dr. Kucsera Ferenc kivégzésének helyén, a Duna-parton.

Keszy Harmath Ödön emlékmű terve.

Mindig volt virág a sírján is, a hívek nem felejtették el értük meghalt fiatal papjukat. Időközben dr. Kucsera Ferenc földi maradványait exhumálták a temető kerítése melletti – 1919. augusztus 28-án kényszerűségből választott- sírból, s a temető közepén, a központi kereszt mellett kapott sírhelyet.

Ferenc atya sírja a keresztnél. A sírjánál volt ministránsai. Reverendában Schernhardt Kornél.

1924-ben a Katolikus Legényegylet székházának falán az I. világháború áldozataira és dr. Kucsera Ferenc vártanúságára emlékeztető táblát helyeztek el; az addigi Mária Terézia utca, az ő nevét kapta.

1928. június 24-én a Duna-parton, halálának helyén fakeresztet állított a Szentendrei Egyházközség és a város, a következő emlék-felirattal:
“Itt halt hitéért, honáért és katholikus testvéreiért mártírhalált 1919. június 25-én dr. Kucsera Ferenc róm. kath. segédlelkész.”
A nagy kereszt felállításának alkalmával egy nyolcoldalas képes emlékfüzetet is kiadtak dr. Kucsera Ferenc életéről. Dósa István saját versét szavalta el az avató ünnepségen, mely e szavakkal zárult:
Legyen áldott Kucserának vértanú emléke;
A sok szenvedésért, amit e földön kiállott,
Uram Isten, add meg neki a mennyei boldogságot.

Az emlékfüzet és a vers a Galéria-dokumentumok részben tekinthető meg.

1928. június 24-én felállított nagy fakereszt.

1928. október 12-én pedig felavatták dr. Kucsera Ferencnek a temetői kereszt melletti sírhelye fölé emelt dísz síremlékét. A dombormű kialakítású síremlék alkotója Zászlós István szobrász volt.
A síremlék felirata:
”A JÓ PÁSZTOR ÉLETÉT ADJA AZ Ő JUHAIÉRT. – Szt. János X.11″
” Dr. KUCSERA FERENC SZENTENDREI KÁPLÁN, 1892. SZEPT. 23 – 1919. JÚN. 25, MÁRTÍRHALÁLT HALT A KOMMUNIZMUS IDEJÉN”

Az ideiglenes fakereszt felállítását azonban nem követte egy végleges emlékmű felállítása.

Dr. Kucsera Ferenc dísz-síremléke az alsó temetőben, a kereszt mellett.

1930-tól hagyománnyá vált, hogy minden esztendőben, dr. Kucsera Ferenc halálának évfordulóján a cserkészek tábortüzet gyújtottak a Duna-parti nagy emlékkereszt közelében.

A II. világháborút követően, az új politikai rendszer alatt megkezdődött a tiltás, elhallgattatás és a rombolás időszaka: 1949-ben a dr. Kucsera Ferenc utca nevét Május 1. utcára változtatták, 1950 körül a Duna-parti fakeresztet ismeretlenek eltüntették, a szentendreiek szerint a Dunába dobták egy éjjel.

Több helyszín is említésre került a kivégzés helyét illetően, valamit, hogy pontosan hol állt az 1928-ban, a kivégzés helyére állított emlékkereszt. Ezen a képen jól látható az “ideiglenesen” felállított Kucsera-kereszt és annak pontos helye. Mintegy 22 éven át állt itt az emlékkereszt.

Bindorfer György 1943-ban a Kucsera-kereszt előtt.

.

A régi keresztnek, kerítésnek, kis kertnek nyoma sincs. Csak a kis füves terület jelzi a kivégzés helyén állított kereszt helyét.

.

1980-ban pedig dr. Kucsera Ferenc kivégzésének helyén felállították Farkas Ádám pályázatot nyert művét, a festett betonból készült “Köszöntő szobrot”.

A Szentendrei Katolikus Legényegylet épületének faláról eltávolították az emléktáblát. 1976-ban felszámolásra került az alsó temető és ezzel dr. Kucsera Ferenc és paptestvérei holttestét újra exhumálták és a szentendrei Kálvária falain belül helyezték végső nyugalomra. Sírhelye itt nem volt látogatható, a Kálvária téri vaskaput állandóan leláncolva tartották. A vértanú papról tilos volt beszélni!

Németh László néhai szentendrei plébános egykoron így jellemezte dr. Kucsera Ferenc tettét:
“A jó pásztor életét adja juhaiért. Kucsera Ferenc meghalt a magyar családért, a magyar hazája élő sejtjéért. Ezért halála nemcsak hitének, hanem hazafiúi és felebaráti szeretetének is tanúbizonysága.”

Sajnos, ahogy az évek telnek, egyre kevesebb fellelhető nyom marad, egyre kevesebb szemtanú, egyre kevesebb tárgyi emlék. A mi feladatunk a még fellelhető emlékek összegyűjtése, rendszerezése, a még élő szemtanúk felkeresése, a leszármazottak beszámolóinak feljegyzése. - szerk.

Ferenc atya emlékének ápolása és őrzése mindannyiunk feladata.

Aki bármilyen történettel, visszaemlékezéssel, apró, jelentéktelennek tűnő részlettel tudna szolgálni Kucsera Ferenc atya életével kapcsolatban, kérjük keressen bennünket a kapcsolatok menüpontban megadott elérhetőségeken.