Bevezető és néhány gondolat a napló olvasásához


A napló korábban közölt és jelenlegi írásos és képi anyagának további felhasználásról, kérjük olvassa el az impresszumot!

Régóta tudjuk, hogy Ferenc atya naplót írt. Több forrás is megerősítette ezt, ám a napló hollétéről senki sem tudott. Több éve járunk a nyomában, és gyűjtjük az ezzel kapcsolatban fellelhető információkat. Sajnos Ferenc atya naplója a mai napig nem került elő.

Idén, mártírhalálának 100. évfordulója alkalmából szeretnénk közölni azokat a gyűjtéseket, amiket az elmúlt évek során sikerült összegyűjtenünk.

Szeretnénk pár szóban bemutatni, hogy az itt közölt naplórészletek miért, és hogyan kerültek feldolgozásra:

A napló egy személyes és magánjellegű megnyilvánulás. Egy ember gondolatatinak, lelkének lenyomata, amibe “csak úgy” talán nincs is jogunk betekinteni. Hiszen naplót soha nem másnak ír az ember, csakis magának.
Tisztelettel és alázattal olvastuk sorait, és fontosnak tartottuk, hogy a naplóban megjelenő szentendrei nevek ne kerüljenek nyilvánosságra, hiszen még élő családokat, leszármazottakat érintenek.

A napló bemutatásával nem célunk egy történelmi kor helyi feltérképezése és bemutatása. Nem szeretnénk Ferenc atya napló-részleteit történelmi kordokumentumként kezelni. Nem volt szempont, hogy minden legbenső gondolatát – melyek helyi ügyek, vélemények, szentendrei családokat érintő események feljegyzése –  a nyilvánosság elé tárjuk.

Mi hát akkor a célunk?

Ismerjétek meg dr. Kucsera Ferencet úgy, mint Ferenc atyát, mint papot, mint fiatal káplánt, mint azt az embert, aki életét Istennek szentelte.
Ismerjétek meg azt a vidám, viccelődő fiatalt, aki élete kezdetén, pappá szentelése után hozzánk került. Figyeljétek meg, ahogy a tréfás, rajzos, diákjainak vicces megjegyzését feljegyző káplán napló-részletei hogyan válnak komorrá a politikai elnyomás során. Ahogy eltűnnek a rajzok, a tréfák, s a feljegyzések egy szavas, számunkra már nem sokat jelentő bejegyzésekké, szinte felsorolássá rövidülnek. Ahogy egyre kevesebb lesz a magyar, és több a latin és német ajkú bejegyzés, és egyre több a fohász, az ima. Lássuk meg a sorok között a sok nyomort, a halált, a sok betegséget, temetést és azt, hogy Ferenc atya fiatal kora ellenére mégis milyen nagy hittel és soha meg nem törve, Isten, Szűz Mária és a Szentek oltalmát kéri a nehéz időkben; és nem csügged, nem fél, mert Istenbe vetett hite reményt ad neki minden pillanatban.
Így emlékezzetek rá, és ne úgy, mint egy városi hősre!

Mindannyiunk közös feladata, de különösen nekünk, szentendreieknek, hogy méltóképpen, tisztelettel és alázattal adózzunk emlékének; imádkozzunk érte, és azért, hogy az Anyaszentegyház oltárra emelje, mint más vértanú paptestvéreit.

A szöveg feldolgozása nem volt egyszerű, mert be kell valljuk, Ferenc atya nem írt túl szépen. (De, hát nem is nekünk írta.) Írásán látható, hogy néha csak futva, gyorsan ír, és sokszor a teljes olvashatatlanságig összefolynak a betűk.

A naplórészleteket pontosan, szó szerint idézzük. A képeken az ő kézírása látható, a rajzok az ő rajzai. Néhány helyen magyarázatképp találtok szerkesztői bejegyzéseket, illetve a latin szövegek fordítását is közöljük a nagyobb érthetőség kedvéért. Ezeket dőlt betűvel szedtünk a megkülönböztethetőség végett.

A naplót még a szemináriumban, pappá szentelése előtt négy nappal, kezdte vezetni.

Kérjük, Te, aki most itt ülsz és ezt olvasod,
mondj el egy imádságot Ferenc atyáért!

szerkesztő: S. Cs. R.