Kiért adta életét Kucsera Ferenc atya?

.

” A jó pásztor életét adja juhaiért.” (Jn 10,11)

.

Az elmúlt években sokan tették már fel ezt a kérdést. A választ szeretném elkülöníteni attól a felelettől, ami ezzel a kérdéssel nagyon szorosan összefügg: Miért halt meg Kucsera Ferenc atya? A két kérdés nagyon hasonlónak tűnik, de a rájuk adott válaszok azonban lényegesen különböznek.

Szinte kikerülhetetlen, hogy ha erre válaszolni szeretnénk, akkor vértanúhalálának körülményeire, nevekre, évszámokra is kitérjünk. Most azonban csak erre az egy kérdésre próbálok meg választ adni úgy, ahogyan eddig megismertem Ferenc atyát. Oly módon, hogy csupán a hitén, fennmaradt gondolatain, cselekedetein keresztül megismerve, az eddig felismert összefüggéseket próbálom meg leírni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy vannak, amikre nincsenek írásos források, nincsenek tárgyi bizonyítékok. Ezek az összefüggések valahogy az évek során álltak össze, fogalmazódtak meg, lettek világosak, és nem csak a tárgyi dokumentumok felkutatása, hanem az ő hitének megértése, az ő korának, környezetének megismerése segített ebben. A hite volt az, ami a legjobban megérintett, és ez az, ami évről-évre előbbre visz; ez az, ami megvilágított és megértetett olyan összefüggéseket, amiket valószínűleg magamtól, magunktól, sosem tudtunk volna meglátni, megérteni.

Kiért adta életét Kucsera Ferenc atya?

Négy gondolatsor is van, ami összességében választ adhat erre a kérdésre. Ez a 4-es szám különös módon, többször is előkerül Ferenc atyával kapcsolatban, de erről majd egy másik írásban olvashattok a közeljövőben.
Aki konkrét neveket, számokat vár, annak részben csalódnia kell. A végső választ a kérdésre mindenkinek magának kell megadnia. Ebben csak segítség lehet ez az összefoglaló, ami remélhetőleg másokban is gondolatokat ébreszt, gondolkodásra sarkall, vagy segíti a hitünkön keresztüli szemlélődést, gondolkodást.

1, Egy nevet tudok megnevezni, biztos forrásból: Valentin Jánost, aki biztosan ott volt, mikor megkondult a lélekharang a Plébániatemplom tornyában, és akinek a neve sehol, egyetlen eddig általunk fellelt dokumentumban, tanúvallomásban nem szerepel. Az ő nevét féltve őrizte a szentendreiek emlékezete, és mivel az ellenforradalom elbukott, ő elbujdokolt a szőlőjükbe. Családja azonban ma is ápolja Ferenc atya emlékét, és hálával adózik a meggyilkolt káplánnak. Valentin János, többgyermekes édesapa biztosan Ferenc atyának köszönheti az életét. Nem csak egy ember életét mentette meg, változtatta meg, egy egész családnak, 8 gyermeknek adta vissza édesapjukat, egy feleségnek a férjét.

balról
Valentin János, aki meghúzta a harangot
Kada Mihály plébános
Dr. Kucsera Ferenc káplán
(A dalmát zászló szentelésén készült fotó alapján)

2, Hányan voltak a többiek? Nem tudjuk. Talán sosem fogjuk megtudni. Talán nem is fontos pontosan tudnunk, néven neveznünk őket. Kik kérték el a templomtorony kulcsait, ki adta át a kulcsokat? Azt tudjuk, hogy már hónapok óta a plébános harangozott, mert március óta nem volt harangozója a templomnak.
Vannak dolgok, amik nem változnak, akár 2000 év távlatából sem. Bár voltak, Ferenc atya idejében is voltak, és most is vannak, akik újításokat, változásokat akarnak hitünk, egyházunk alapjaiban, mégis tudnunk kell, hogy Istenünk, Jézus szavai örök érvényűek s ezen 2000 év mit sem változtathat. Ha ebben nem így hinnénk, akkor azt feltételeznénk, hogy a mi Istenünk nem tökéletes, hiszen “elavultak lettek szavai a mai világban”… mintha nem tudta volna, hogy majd mi történik az Övéivel 2000 év után…?!

Nos, miért ez a kitekintés? Mert van, ami a mi plébániánkon sem változik. Ha a templomba, a kálváriára be szeretnénk jutni, kitől kérjük el a kulcsokat? A mai napig a plébánostól. Ő az, aki engedély ad, vagy nem ad valamire az egyházközségben. Ő tud mindenről, ő dönt mindenről és ő is viseli a felelősséget mindenért.
Ez valószínűleg 100 évvel ezelőtt is ugyanígy volt. A templomkulcsok “hol létéről” biztosan a plébános döntött, felelt… annál is inkább, mivel ő harangozott március óta.

A lélekharang, ami azon az estén megszólalt. (Ma a Péter-Pál templom tornyában található.)

Tegyük fel magunknak a kérdést:
Vajon a kivégzés napján bárkinek eszébe jutott ellenőrizni, hogy a templom kulcsok a plébánián vannak vagy sem? Ha nincsenek, azonnal lett volna terhelő bizonyíték. Vajon mit jelent a márciusi bejegyzés Kada plébános naplójában: “Éjjel jöttek a kulcsokért.”? Már akkor odaadta a kulcsot, a titkos szervezkedések legelején, hogy ha szükség van rá, akkor ne a plébániára kelljen érte szaladni?
Vajon egy éjjeli látogató nem tűnt volna fel a plébánián a káplánnak?
Vajon a káplán oda tudta volna adni a kulcsokat úgy, hogy megkerüli Kada Mihály plébánost? Vajon ilyen embernek ismertük meg Ferenc atyát, aki ilyet tenne? Becsapná a plébánosát?
Én nem hiszem, hogy ilyet tett volna, de döntse el ezt az olvasó.

Maga írja a naplójába:

“Egyenes úton nem fogunk eltévedni!”

A szentendrei Péter-Pál templom bejárata. 2020.

Vajon Ferenc atya tudott a kulcsok átadásáról? Ez egy nagyon nehéz kérdés. Tudjuk, hogy Kada plébános keményen kiáll a káplánja mellett, és azt is, hogy Ferenc atya sem hagyja cserben őt, visszatér a letartóztatása, a megfélemlítések, az elkergetése után is.
Nehéz elképzelni, hogy ők ketten, akik így támogatták egymást, titkolóztak volna egymás előtt… de erre ismét nincs bizonyíték, csupán a szokásokra, a hagyományokra és két ember megnyilatkozásai alapján a jellemükre következtethetünk. Ezek alapján pedig mindketten erős, egyenes, karakán, bátor emberek, papok voltak.

Úgy gondolom, Ferenc atya hallgatásában benne volt mindez. Ha nem mondja meg, ki adta át a kulcsokat, csak annyit, hogy nem ő kezelte azokat, azzal azonnal a plébánosára hárítja a gyanút. Mit mondott hát?

.

“Magamról elmondtam mindent, másokról nem mondok semmit.”

.

.

3, Gondoljuk még tovább, hogy vajon hány ember vett részt az ellenforradalom megszervezésében, és a fegyveres felkelésben? Vajon hányat ismert közülük Ferenc atya, talán hittanra is tanította a gyermekeiket… kereshetjük a számokat. Sokkal fontosabb azonban, hogy az ő önfeláldozását ne csupán számokban akarjuk kifejezni.

“Magamról elmondtam mindent, másokról nem mondok semmit.”

Ezen érdemes elgondolkodnia az olvasónak, mert úgy vélem, Valentin János, Kada Mihály mellett még sok más ember életét védte Ferenc atya bátor hallgatásával.

Nem azt mondta, hogy “másokról nem tudok semmit”, hanem azt, hogy “nem mondok“

Ebben a rövid mondatában benne van a válasz a fentebbi sok kérdésre. Halljuk ki belőle!

.

4, Valaki azt mondta nekem, hogy milyen furcsa fintora az életnek, hogy miután a büntető eljárás során kivégzőit halálra ítélték, azok “megúszták a halálbüntetést”. Hiszen a halálra ítélteket fogolycsere egyezmény során Oroszországba vitték, s onnantól sorsukról nincsen tudomásunk. Mi lett velük? Nem tudjuk.
Mintha az ő életben maradásuk, a megtorlás elmaradása értelmetlenné tette volna Ferenc atya halálát… ?! – furcsa gondolatnak véltem, de további gondolkodásra sarkallt.

Az elítéltekért cserébe magyar hadifoglyok térhettek haza.
Ha nem is közvetlenül, de nem őket is Ferenc atya mentette meg azzal, hogy vállalta a halált? Az őt kivégzők kiadásával magyar katonák kerültek haza. Hány család, édesanya, édesapa, feleség, gyermek kapta vissza ezáltal a szeretteit?

.

Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Róm 11,33

.

Érezzük, hogy az ő vértanúhalála sokkal összetettebb, mélyebb és kiismerhetetlenebb, mint talán először gondoltuk, vagy amit egyáltalán megérthetünk belőle. Az egész élete nyíl egyenesen tartott afelé az utolsó nap felé, és talán elmondhatjuk, hogy Istennek terve volt vele. Talán ez volt az, amit már fiatal korában megéreztek benne elöljárói, tanárai.

Ki kell emelni őt abból a szerepből, ahová megpróbálták politikai tényezők alapján beskatulyázni: ő nem egy “1919-es áldozat”, nem egy “hős!” Sokkal több ennél. Hiszen a politikához nem volt köze soha. Ő Isten szolgája volt, és az ő pásztora. A jó pásztor, aki egyben akarta tartani a nyáját. Ki mert állni ezért, szót mert emelni, de soha nem támadott! Ezt fontos lenne megértenünk, mivel pont ezért és így vált ő célponttá, mert “aki nincs velünk, ellenünk van”. – mondta az akkori rendszer.

A későbbi gyilkossági tárgyalására beidézettek közül valaki szájából elhangzik, hogy Ferenc atya megnevezett valakit, elhangzott egy név a vallatás során.

Ozorai József, akit a büntető per során halálra ítéltek.

Nézzük meg, hogy ezek az információk kiktől származnak? Ne csupán a leírt és fennmaradt szavakat olvassuk, nézzük, hanem azt is, ki mondta! Gondoljuk végig, hogy vajon, ha valóban elhangzottak nevek, akkor mégis miért csak Ferenc atyát végezték ki? Miért ad Chudy teljhatalmú városparancsnok még 10 perc gondolkodást neki a kivégzés előtt, hogy valljon és elengedi – ha már vallott volna?

Ezt a bekezdést talán kihagyhattam volna, de sokkal fontosabbnak tartom, hogy az olvasó gondolkozzon el ezeken a kérdéseken, és mikor a Kucsera Ferenc nevet meghallja ne egy 1919-es áldozat, ne egy városi hős, ne egy olyan személy képét lássa, aki sodródott az eseményekkel, hanem egy olyan Ferenc atyát, aki minden emberi gyarlóságán, félelmén, felülemelkedve ebben a helyzetben is látta az Istent, és felé tartott. Tudta mit kell tennie, tudta mit akar.
Vállalta a halált! Vértanúhalált halt.

Mi hát a kérdésre a válasz? Kiért halt meg Kucsera Ferenc atya?
Az ő juhaiért!
Amikor kellett, felvette a legnehezebb keresztet értük.

“A jó pásztor életét adja juhaiért.” – ez van a sírjára is írva, és így folytatódik a bibliai idézet: “A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas.”

A farkas jött, de nekünk jó pásztorunk volt, aki igazi pazmanitához méltóan:

“Valóban megmutatta, hogyan kell a lelkekért dolgozni.”

(Ahogyan ezt az előző bejegyzésben már olvashattátok.)

Részlet a Tekintetek c. film forgatásáról.

Írta: S. Cs. R.