Ferenc atya diákévei Esztergomban

írta és szerkesztette: S. Cs. R.

.

“… el nem mulasztják, hogy föl ne keressék ifjúkori tanulóéveiknek alma matérját, el nem mulasztják, hogy föl ne keressék egykori tanáraikat, vagy azok utódjait, hogy ragaszkodásukról, hálájukról biztosítsák őket; hálás érzelemmel emlékeznek meg arról, hogy az intézet ellátta őket az élet küzdelmeire a tudás megbízható fegyverével, hogy innen vitték magukkal a balsors, a csüggedés óráira a vallásos hitet, az Istenbe vetett szilárd bizalmat és hogy itt oltottak szívükbe egy másik szent érzést: a hazaszeretetet.”

Egy ott tanító bencés tanár gondolataiból.

.

.

A pannonhalmi Szent Benedek-rendi Esztergomi Főgimnázium épülete

Ferenc atya 1907/08 – 1910/11-ig tartó tanévben járt a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Esztergomi Főgimnáziumába. Vagyis V. osztálytól egészen VIII. osztályig.

Ez az évfolyam beosztás nem feleltethető meg a mai iskolai rendszernek. Abban az időben az V. évfolyamba 13-14 éves gyerekek jártak, akik a VIII. osztály elvégzésekor érettségi vizsgát tettek 18-19 évesen. Vagyis ez inkább a mai gimnáziumok 9 -12. osztályának felel meg. Az I. osztályú tanulók az elemi iskola IV. osztályának elvégzése után kerülhettek be a Főgimnázumba.

Mielőtt azonban visszarepülnénk az 1900-as évek iskolafalai közé egy kis időutazásra, ejtsünk néhány szót magáról az épületről.

A főépület 1926-ban.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy hogyan kerültek a pannonhalmi bencések Esztergomba?

Ehhez egészen a török uralomig kell visszamennünk. 1683-ban Esztergom felszabadult a török uralom alól, és Széchényi György esztergomi érsek egy alapítványt hozott létre, hogy a jezsuiták vezetésével gimnáziumot alapítson. Tizenhárom évvel később, 1696-ban az iskola megnyitotta kapuit, ahol két osztály kezdte meg tanulmányait
Ez az épület a mai Prímási Palota helyén állott.
A Rákóczi – szabadságharc idején szünetelt a tanítás, majd 1715-től, 58 éven keresztül folyamatos volt az oktatás. Akkor XIV. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta a rendet. Az oktatást a ferencesek, pálosok, volt jezsuita papok és nem szerzetes papok vették át. Két év múlva, Mária Terézia rendeletének értelmében átszervezték a középiskolai oktatást.
Ezt követően, három év múlva, 1778-ban költözött az iskola a Városháza melletti épületbe.
II. József eltörölte a szerzetesrendek többségét 1786-ban, így a tanítást civil tanárok vették át 1802-ig. Ekkor ezt a rendeletet eltörölték, és 41 bencés szerzetes tért vissza, folytatva az oktatást a gimnáziumban. Az iskola hat osztályos gimnáziumként működött, az oktatás színvonala a kezdeti nehézségek után folyamatosan emelkedett.
1849-ben az iskolákat központilag átszervezték. Amelyek jobb körülmények között működtek, azokat főgimnáziummá alakították. Ekkor a bencések lemondtak a nagyszombati gimnáziumukról az esztergomi javára, mivel így a felszabadult anyagi eszközökkel, személyi állománnyal jobb feltételeket tudtak biztosítani. Három év múlva már nyolc osztályos főgimnáziummá minősítették át az iskolát.
(Az iskola további története is fordulatokban bővelkedik, amiről hamarosan külön is olvashattok itt.)

Az iskola természetrajzi szertára 1941-ben.

Az Esztergomi Főgimnázium tanulói nagy részben a szegény szülők gyermekei közül kerültek ki. Kisiparosok, kereskedők, tanítók, szerény fizetésű tisztségviselők vagy szegény sorsú földművesek. Olyan gyerekek jártak ide, akikben megvolt a tehetség, a szorgalom, az elhivatottság, hogy műveljék magukat, de a családjaiknak nem volt meg az ehhez szükséges anyagi fedezete. Ezért az intézmény nagyban támogatta az arra érdemes tanulókat. Sok tanulónak az élelmezésben, ruházkodásban segítettek, vagy különböző segélyekkel, ösztöndíjakkal támogattak. Több, volt intézeti növendék, tett jelentős alapítványt, melyből az utánuk következő növendékeket támogatni tudták. Az intézményben tanító bencés tanárok korábban igazgatójuk vezetésével létrehoztak, egy “deák-asztal alapítványt”, melynek tőkéjét évről-évre gyarapították, így 1906-ban azt is megnyithatták segélyezés céljából.

Érthető, hogy az itt tanuló, majd végzett diákok milyen hálával gondoltak vissza iskolájukra, tanáraikra, akik saját pénzükből létrehozott alapítvánnyal támogatták valamikor az ő tanulmányaikat is. Megértjük azt a szeretetet, mely iskolát és tanárokat kapcsolt össze, és amely arra sarkallt sok mindenkit, hogy évek múltán viszonozza, anyagilag támogassa volt iskoláját. Ez a szellemiség olyan kötelék volt iskola-diák, tanár-növendék között, mely egy életre meghatározóvá vált.

Lássuk, milyen volt a századelőn egy iskolás élete! Hogyan teltek a napjai, milyen tantárgyakat tanult, milyen volt a diákélet? Milyenek voltak a kis Ferkó diákévei Esztergomban?

A tanév beiratkozással kezdődött. Mindenkinek minden évben be kellett iratkoznia a megfelelő évfolyamra.
Mikor a kis Ferkó Esztergomba került akkor tizenöt Szent Benedek rendi és három világi tanár oktatott az iskolában. Az utóbbiak testnevelést és egészségtant tanítottak.
Az igazgató Hollósi Rupert volt.

A tanév kezdetén az igazgató felolvasta az ifjúságnak a fegyelmi szabályokat, amit mindegyik tanuló megkapott nyomtatásban. Ezt alá kellett íratni a szülőkkel. Akik távolabb laktak, azoknak pedig a szállásadójukkal. A vidéki tanulók szállásait a tanárok ellenőrzés alatt tartották, és ha valakivel szemben bármilyen kifogás merült fel, akkor bizony új szállást kellett keresnie. Ezekről az esetekről, vagy a fegyelem megszegéséről a szülők értesítést kaptak.
A Főgimnázium tanulói nem lehettek más intézmények diákjaival egy szálláson. Ha esetleg testvére vagy rokona volt a másik intézet növendéke, akkor minden egyes esetben a tanári kar külön adott erre engedélyt.
Az iskolai szabályzat még a szünidei viselkedést is szigorúan szabályozta. A kocsmák, mulatóhelyek látogatása a nyári szünetben is tilos volt a növendékek számára. Ugyanígy a nyilvános helyeken való szivarozás is.

A Főgimnázium lépcsőháza. Középen Szent Benedek mellszobra, alatta az 1923-ban állított emléktábla a gimnázium hősi halált halt tanulói emlékére, melyen Kucsera Ferenc neve is szerepel.

A tantárgyakat két csoportra bontották: rendes tárgyak és rendkívüli tárgyak.
Rendes tárgynak számított V. osztályban:
– magaviselet
– vallástan
– magyar nyelv
– latin nyelv
– görög nyelv
– német nyelv
– történelem
– természetrajz
– mennyiségtan
– testgyakorlás

Rendkívüli tárgyak voltak a francia nyelv és a gyorsírás.

A kis V. osztályos Ferkó nem tanult rendkívüli tárgyakat és a testgyakorlás alól is fel volt mentve. Ebben az évben görög és nemet nyelvből, valamint természetrajzból nem lett kitűnő, a többi tárgyból azonban igen. Már ekkor szerepel neve mellett a bizonyítványban, hogy n. p. vagyis növendék pap.

Az V. osztályban összesen 44-en voltak, ebből egy gyerek volt magántanuló. Ferenc atya a 25. volt a névsorban. Az év végére egy tanuló kimaradt, egy tanuló pedig meghalt.
A 44 tanulóból 20-an voltak növendék papok. Tehát majdnem az osztály fele. Érdekesség, hogy az összes növendék pap fel volt mentve a testgyakorlás alól.
Osztályfőnöke mindvégig László Dániel volt, aki a vallástant, magyar nyelvet és latint tanította az osztályának, valamint ő volt az önképzőkör elnöke is.
Talán pont ezért is választotta Ferkó több osztálytársával együtt a Czuczor – önképzőkört és nem a Mária-kongregációt. Az önképzőkör ebben az évben 123 tagból állt. V-VIII. osztályos diákok vehettek részt benne. Ferkó osztályából, a 44 főből 35-en jártak az Czuczor – önképzőkörbe.

A Czuczor-önképzőkör 1902-1903-as évi jegyzőkönyve

 A kis Ferkó iskolás évei alatt aktív tagja lett az önképzőkörnek. A kör minden évben egy kiválasztott személy megismerésének szentelte munkáját. Az első évben Kölcsey Ferencet választották behatóbb tanulmányozásra, és emlékére pályázatot is hirdettek. Dombay Nárcisz tanár vezetésével az önképző körön belül alakult egy fizika-matematika kör is. Ferenc atya iskolás éveiben Kölcsey Ferenc után báró Eötvös Józsefet, Arany Jánost, Vörösmarty Mihályt választották alaposabb megismerésre egy-egy tanévre. Rendszeresen írtak ki versenyeket, pályázatokat, melyeken a kis Ferenc rendszeresen, sikerrel vett részt. Az önképzőkör munkája díszgyűléssel zárult az év végén. Ekkor hirdették ki a pályázatok eredményeit és a jutalmak kiosztására is ekkor került sor.

A tanulás, megemlékezések, ünnepségek mellett az iskola katolikus tanulói, naponként vettek részt szentmisén, kivéve a leghidegebb téli hónapokat. Vasárnap és ünnepnapokon a szentmisén kívül egyházi beszédet hallgattak, amit külön az alsóbb és külön a felsőbb éveseknek tartottak. Ezeken a tantestület is részt vett.
Tanévente legalább négyszer járultak szentgyónáshoz és áldozáshoz a diákok. Ferenc atyát megismerve úgy gondolom, rendszeresen végezte szentgyónását és áldozását, az iskola által előírtakon felül is, bár nem volt tagja az iskolában működő Mária Kongregációnak, akik az iskolainál szigorúbb lelki életet írtak elő maguknak.

A ferences rend temploma. A Benedek-rendi Főgimnázium gyakran járt ide szentmisére, amit saját tanáraik celebráltak.

A nem katolikus vallásúakat heti 4 órában a saját hitoktatóik tanították a saját helyiségeikben. (evangélikus, református lelkész, zsidó főrabbi, izraelita tanító)

Az iskolában, ahogy napjainkban is szokás az egyházi iskolákban, “Laudetur Jesus Christus” köszöntéssel köszöntötték tanáraikat.
Az iskola hagyományainak megfelelően novemberben, Mindenszentek estéjén felkereste iskolájával a temetőben nyugvó volt tanárok sírját, ahol imádsággal, gyászénekkel, koszorúzással emlékeztek az elhunytakról.

Ferenc atya V. osztályos tanuló volt, mikor Szent Imrének, az ifjúság védőszentjének volt 900. évfordulója. Ez alkalomból reggel szentmisén vett részt az iskola diáksága, melyet az igazgató – Hollósi Rupert  –  mutatott be. Este pedig ifjúsági ünnepség volt a díszteremben.

Vajon milyen volt egy ifjúsági ünnepség 1907-ben?

Az ünnepség esete fél 6-kor kezdődött, és az előadók a tanulók voltak. Az ünnepséget egy Szent Imréről szóló ének nyitotta, majd egy róla szóló vers követte. Az ünnepi beszédet követően Flotow Márta c. operájának Ábránd tételét adták elő hegedűn, majd ezt követte a diákok által előadott drámai költemény a “Fehéregyház menedékhelye” címmel.
Az előadásban III. osztálytól egészen VIII. osztályig vettek részt a tanulók. Végül az ünnepséget két zenemű zárta, a Boldogasszony Anyánk és a Nászinduló, a Szentivánéji álomból.

Nem kevés szervezést és próbát igényelt egy ilyen műsor összeállítása, s gyakran előfordult, hogy akár 2-3 ilyen megemlékezést, ünnepséget tartottak. Ez is mutatja, hogy a tanuláson kívül a diákok milyen színvonalas és sokrétű és aktív munkát végeztek az önképzőkörök és egyéb társulásokon belül.

A Gimnáziumim díszterme az 1940-es években.

Évenként a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatásának ünnepnapján tartották a Mária-kongregáció tagfelvételét. Ezen alkalomból püspöki mise keretében vették fel az új Mária – leventéket.

Az iskolai élethez tartozott, hogy az ifjúság közös szentségimádáson is részt vett. Az intézet kegyurának Fehér Ipoly főapát úrnak a neve napját pedig ünnepi szentmisével és ünnepséggel ünnepelték minden évben. Ugyanígy Szent Benedek rendalapító ünnepén is hasonló megemlékezést tartottak az iskola diákjai és tanárai.

Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát.

Az iskola valamikori tanárairól nem csak halottak napján emlékeztek meg. Minden évben szokás volt az iskola jótevőiért, ösztöndíj vagy alapítvány létrehozóiért gyászmisét tartani, valamint az iskola elhunyt tanáraiért, tanulóiért és minden elhunyt jótevőért. A legnagyobb jótevőkért haláluk napján tartották a megemlékezést, így ezek az alkalmak kb. 4-5 megemlékezést, szentmisét jelentettek.

Érdemes elgondolkodni egy kicsit azon, hogy milyen fontos szerepe volt akkoriban a halottakért, a jótevőkért való imádságnak. Ahogy Teleki Pál mondta, “A vezetés példa!”, így az iskola évei alatt a tanulók mindennapjai részévé vált a mindennapi szentmise, a halottakért való imádság, a jótevőkért való hála.
Mennyire hiányzik ez most, a XXI. századi oktatásból, emberekből, a mindennapjainkból…

A vallásos nevelésben a Mária-kongregáció nagy szerepet játszott az iskola életében, és ezt segítette elő a “Zászlónk” c. folyóirat is, melyet az iskolás évek alatt kapták az ott tanuló diákok.

A Zászlónk c. ifjúsági lap XII. évfolyamának számai. Jobbra az első szám.

Az 1907/08-as tanévre több nagy kerek évforduló is esett. Így Szent Erzsébet születésnapjának 700. évfordulója, melyet a hagyományok és szokások szerint szentmisével, ifjúsági ünnepséggel ültek meg.

Nem csak az egyházi személyekről emlékeztek meg az iskola tanulói. Az aradi vértanúk emlékére gyászmisét tartottak, március 15-én a polgársággal együtt a Honvéd-temetőben koszorúzták meg az ott nyugvó névtelen hősök sírját. Ferenc József megkoronázásának 40. évfordulójának napja is erre az évre esett.

A sok megemlékezés és tanulás mellett azonban jutott idő a szórakozásra, tanulmányi kirándulásokra, az ismeretek bővítésére is.
Az iskola tanulói minden héten felkeresték az intézménytől negyed órányi járásra lévő katonai kis gyakorló teret, ahol az időt játékkal töltötték.

(Ez a kis terület a táti út mellett volt, nem pedig a későbbi Strázsa hegyi gyakorlótérről van szó. – a szerk.)

A táti út 1917-ben. Erre sétáltak ki a növendékek a szokásos heti játékidőre.
(A városi képviselő-testület 1907-ben 30 évre bérbe adta az itteni legelőket harcászati lőgyakorlatra, illetve barakktábor létesítésére. 1910-ben József főherceg és Frigyes főherceg is látogatást tettek a kenyérmezői katonai táborban.)

Ferenc atya első esztergomi éve alatt tanulmányi kirándulás keretében május 27-én meglátogatta a Prímási Képtárat, a Főszékesegyházat és annak Kincstárát. Eitner Elemér a főszékesegyházi igazgató bemutatta az osztálynak a kincstárban őrzött, Magyarország legnagyobb ékszerkincsének számító, Mátyás király kálváriáját, mely egy talpas arany kereszt, és a kincstár legértékesebb darabja.
(A Kincstár felújítás miatt 2018 óta nem látogatható, de márciusban ismét megnyitja kapuit. A Mátyás kálváriája napjainkban is itt tekinthető meg. – 2020.)
Október 12-én valószínűleg ott volt a 150 esztergomi bencés diák között, akik Komáromba kirándultak el, hogy megnézzék a várat. Megnézték az újszőnyi selyemgyárat is, ahonnan a Himnuszt énekelve vonultak Klapka szobrához, melyet megkoszorúztak. Megnézték Jókai szülőházát, az épülőfélben lévő Főgimnáziumot, Az András-templomot és az ifjúsági játszóteret.

Az iskolai évek során több helyen is tettek kisebb nagyobb kirándulásokat. A nagyobbak közé tartozott az 1909-es pannonhalmi kirándulás, mely két napos volt, az 1908-as Óbudai aquincumi ásatások, a Margitsziget és Óbudai Hajógyári látogatás. de voltak a helybeli jéggyárban, villamos-telepen is.

VI. osztályos volt, mikor a szeptemberi tanév kezdése után nem sokkal egy járványos betegség megszakította az oktatást. Még 1907. tavaszán járványszerűen terjedt el a városban a vörheny, nagy számú megbetegedéseket okozva.
Abban az időben még nem ismerték a vörheny, vagy ismertebb nevén skarlát ellenszerét, a penicillint, a legelterjedtebb antibiotikumot, amit majd 1928-ban Fleming fog felfedezni.
Így az oktatás – a város többi iskolájában is –  október és november hónapban négy hetet szünetelt. A szünet alatt az iskolát fertőtlenítették. Az oktatás újbóli megindulása után is voltak még skarlátos megbetegedések az iskola diákjai közül. Ebben az évben összesen 14 tanuló betegedett meg, akik közül kettő elhunyt.
A kis Ferkó ebben az évben már nem az iskola kollégiumában lakott, hanem a Bazilika alatt elhelyezkedő Ószemináriumban.

Az Ószeminárium, ma Szent Adalbert Lelkiségi Központ.

.

Az Ószeminárium a Főszékesegyház közvetlen közelében, de mélyen a várhegy alatt helyezkedik el. A három szintes épület teteje épp eléri a Bazilikához felvezető út talajszintjét. A legfelső szintről egy kis híd hidalja át a szintkülönbséget, melyen átsétálva a Várhegyre jutunk. Ezt nevezték a kisszeminaristák és papnövendékek Sóhajok hídjának. Ennek az épületnek is regényes története van, amiről szintén olvashattok itt hamarosan.

A Szeminárim szintjéről a Bazilika és a Sötét kapu.

A “Sóhajok hídja” a Szent Adalbert központban, amit a Várhegyről is meg lehet közelíteni. Nevét onnan kapta, hogy hajdani szigorúságáról híres intézmény leendő papjai belépés előtt még egy nagyot sóhajtottak. Így aztán az esztergomiak a hidat valószínű a velencei minta alapján elnevezték Sóhajok hídjának.

A nem várt négy hetes szünidő alatt valószínűleg sokat sétáltak a Főszékesegyház körüli téren, vagy Esztergom más csodás helyein, mint pl. a Szent Tamás – hegy, vagy az Orbán-kápolna, élvezték a nem várt szünidőt, és az együtt töltött napokat. Ebben az évben X. Pius pápa 50 éves áldozópapi jubileumát ünnepelték meg. Az ünnepség a már említett, szokásos elemekből állt: ünnepi szentmiséből, majd délután iskolai ünnepség következett versekkel, zenés darabokkal. Az iskolaigazgató neve napja alkalmából ünnepi műsort is adtak. Mivel a járvány miatt szünetelt a tanítást, így néhány hagyományos megemlékezést kivéve a szokásos iskolai ünnepek elmaradtak a mulasztások pótlása végett.

1909-ben ünnepelték a Benedek-rendnek az esztergomi főgimnáziumban való 100 éves működésének jubileumát.
A pannonhalmi főapát, dr. Fehér Ipoly váratlan halálát súlyos csapásként és veszteségként élték meg, mind a Benedek-rendiek, mind a magyar társadalom.
Az évfordulót kegyeletteljes módon ülték meg. A bíboros hercegprímás képviseltében dr. Kohl Medárd püspök vett részt az ünnepségen s a Ferenc-rendiek templomában hálaadó szentmisét mutatott be. Az ünnepségen részt vett gróf Apponyi Albert vallás és közoktatási miniszter képviseletében Gyapay Pál főispán.

A Főgimnázium kápolnája az 1920-as évek után.

A tanári kar buzdítására évente több tanuló is magyarosította nevét. Kucsera Ferenc azonban megmaradt Kucserának, ami tulajdonságra utaló, szláv eredetű családnév, jelentése “göndör hajú”.

Végzős évében új igazgató került az iskola élére dr. Molnár Szulpic személyében. (Hollósi Rupertet dömölki apátnak nevezték ki.)

A VIII. végzős évfolyam osztályvizsgáit 1910. május 6-15. napjára tűzték ki. Az írásbeli érettségi vizsgák május 16-18-ig folytak. A szóbeli vizsgára Cseh Lajos nagykárolyi igazgató elnöklete alatt június 13-20. között zajlottak.

Mielőtt azonban az érettségire sor került volna, május 4-én a végzős osztály egy utolsó nagy kirándulást tett Ó-Gyallára. (Ma Szlovákia, neve Hurbanovo.)
Az esztergomi vasútállomásról Komáromba utaztak, ahol a komáromi vár sáncait és a Szent András templomot nézték meg az ó-gyallai vonat indulásáig; majd a komáromi főgimnáziumból két tanár csatlakozott hozzájuk, és az ő vezetésükkel érkeztek meg Ó-Gyallára. Itt ebéd következett, majd az ottani Konkoly-alapítványú magyar királyi asztrofizikai obszervatóriumot és a magyar királyi meteorológiai intézetet tekintették meg 7-8 fős csoportokra bontva, tanári vezetéssel.
Este 6 órakor indultak el Érsekújvár felé és nyolc órára érkeztek meg a párkányi állomásra, ahonnan kocsikkal jöttek vissza Esztergomba. A kirándulásról lelkes beszámoló készült, egy nagyon jól sikerült napot töltöttek együtt a fiúk.

1910.

Ó-Gyalla, 1903.

Ó-Gyalla, Meteorológiai Intézet.

.

Érdekesség:
Szent András templom: 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, a templomot (a gimnáziummal és a rendházzal együtt) a pannonhalmi bencések kapták meg. Az 1783-as földrengés után a komáromiak kérésére minden nap délután három órakor meghúzták a templom nagyharangját az égiek kiengesztelésére. Ez a hagyomány napjainkig fennmaradt.

Az utolsó év nagy megmérettetése az érettségi vizsga volt. 46 tanuló jelentkezett érettségi vizsgára és ezek közül a legjobb eredménnyel, jelesre vizsgázott 13 tanuló, köztük Kucsera Ferenc is.

Az utolsó tanévet, melyet Esztergomban töltött 1911. június 29-én zárták hálaadó szentmisével.

A négy év alatt négy alkalommal részesült jutalomban az év végén, a Czuczor-pályázatokra beküldött munkáival. Az utolsó évben pedig a kör pénztárából kapott külön jutalmat több, végzős társával az önképzőkörben kifejtett buzgó és eredményes működéséért. A díj egy 10 koronás arany volt.

Egy 1910-ben vert 10 koronás aranypénz.

Hogy mi jellemezte valóban azt a szellemiséget, melyben a Főgimnázim tanulói nevelődtek, azt nem a tanulók létszámán, a tanulmányi eredményeken és egyéb statisztikai adatokon keresztül ismerhetjük meg. Akkor tudunk igazán bepillantást nyerni ebbe a mély és erős valláserkölcsi nevelésbe, a távoli diákévekbe, akkor érezhetjük meg a tantermek illatát, a hit erejét, ha megnézzük, hogy a megpróbáltatások idéjén miként fogott össze növendék és tanár ugyanazon elvekért. Ahhoz, hogy ezt megértsük, hogy azonosulni tudjunk, álljon itt egy történet, mely akkor íródott, mikor Ferenc atya messze járt már az iskolától. Pont akkor, mikor ő is megmérettetett.

Ezeket a sorokat olvasva érezzük, hogy milyen sokat adott számára is volt iskolája, milyen lelki munícióval indult el ifjú életén, és ezek mennyire fontossá, meghatározóvá váltak későbbi életében.

A iskola 1919-es évéből egy részlet:

Március 21-én egy középiskolai tanár irányításával három másik középfokú iskola növendékeiből szocialista deák-szakszervezetet alakított, s gyűléseik helyéül lefoglalták a Benedek-rendi Főgimnázium dísztermét.
Kommunista, hazát és vallást gyalázó beszédek, szemérmetlen kabaréelőadások helyszínévé vált az iskola terme, ahol előtte tisztelettel emlékeztek meg szentekről, nagy magyarokról.
A Főgimnáziumból mindössze 18-20 tanuló állott közéjük.
Április elején már rendeletet adnak át a bencés tanári karnak arról, hogy mostantól ők intézkednek fegyelmi eljárások során, vagy szünetek ügyében, s egyben feloldották tagjaikat a fegyelmi szabályok betartása alól.
A legnagyobb fokú terrorral kényszerítették társaikat, hogy lépjenek be a vörös hadseregbe. Végül 12 bencés növendék lépre is ment a könnyű bizonyítványszerzés reményében, mely csaknem az életükbe került.
Ugyanis májusban egy kereskedősegéd “főparancsnoksága” alatt megtámadták a túloldalt megszállva tartó cseheket. A csehek visszavonulást színlelve maguk után csalták a tudatlan vezetőket, s a nánai vasútállomáson gépfegyverrel tizedelték meg a magukra hagyott ifjakat. Ezt követően a sebesültek iránt sem tanúsítottak irgalmat, kegyetlen kínzásokkal felkoncolták mindegyiket. A Főgimnázium növendékei közül egy sebesült meg súlyosan, akit még idejében visszahoztak a városba.

Ebben a bizonytalan és kiszámíthatatlan időszakban a kommunista érzelmű tanulókkal szemben mindvégig híven kitartott a tanulók nagytöbbsége. Kitartott a vallásos és hazafias meggyőződése mellett, eljárt szorgalmasan a vallástani órák helyett megtartott lelki tanításokra, tüntetőleg részt vett az Úrnapján, Jézus Szentséges Szive tiszteletére megtartott körmeneten. Testületileg énekelte a himnuszt és felvétette magát tanárai biztatására az “ifjú munkások” szakszervezetébe, hogy számával ellensúlyozza a romboló híveinek működését.

A proletárdiktatúra bukása után pedig első gondolatuk és cselekedetük az volt, hogy behatoltak elvett iskolájukba és visszahelyezték a lépcsőházba a nagy feszületet.

Ilyen embereket neveltek akkoriban. Ilyen hívőket. Ilyen hazafiakat. Akik később, mikor kellett, életüket adták hitükért, hazájukért.

Isten áldása legyen rajtuk, akik ezt a nevelő munkát végezték, és az utókor feladata, hogy fáradozásaik ne vesszenek homályba.
De szeretnék én egy ilyen iskolát ma, ennyi szerzetes tanárt, ilyen valláserkölcsi nevelést, ilyen hazafiságot!

„Patrona Hungariae, ora pro nobis!”

A kép a Pázmáneum kápolnájának oltárképe. Következő írásunk Ferenc atya további iskolás éveiről, a pázmáneumi évekről fog szólni.