Ami a 130. születésnapon történt

“Nem tudunk többet tenni Kucsera Ferenc emlékére, mint hogy összekötjük egy rózsafüzérrel az ő alakját az Isten tiszteletével.”

Kívés Zoltán szentendrei diakónus gondolatát idézzük, melyet 2022. szeptember 23-án mondott, a Keresztelő Szent János Plébániatemplomban tartott imádságon.

A 914-es szentendrei cserkészek Ferenc atya 130. születésnapján szerveztek megemlékezést és imádságot, melyre a szentendrei Egyházközség közösségein és hívein kívül az egyházmegye plébániáit is meghívták.
A 17:00 órakor kezdődő megemlékezéshez a távolabb lakók imádsággaikkal kapcsolódhattak be.

A XII. kerületi Budapest-Farkasréti plébánia plébánosa, Verőcei Gábor atya lelkipásztori levélben foglalta össze hívei számára Ferenc atya életét és vértanúhalálát. A 23-ai napon 17:30-kor szintén rózsafüzér imádsággal kapcsolódtak a szentendrei hívekhez, akik Ferenc atya boldoggá avatásáért imádkoztak születésnapján.

Verőcei Gábor atya lelkipásztori levelét az ő engedélyével tesszük közzé itt, hogy minél többen elolvashassák:

Kedves Testvérek!
1./ „Egyenes úton nem fogunk eltévedni.”
A szentendrei egyházközség dr. Kucsera Ferenc mártírhalált halt káplánjuktól vett idézettel hív rózsafüzér imádságra 2022. szeptember 23-án. A boldoggáavatásért végzett imádsághoz Farkasréten is csatlakozunk ezen a pénteken délután 1⁄2 6 órakor végzett rózsafüzér-imádsággal. Jöjjünk el!
Ki volt dr. Kucsera Ferenc? 130 évvel ezelőtt, 1892. szeptember 23-án a felvidéki Léván született, 8 gyermekes szegény családban. Előbb a lévai piaristáknál, majd az esztergomi bencés gimnáziumban tanult. Papnövendékként a bécsi Pázmáneumban végezte egyetemi tanulmányait, itt is doktorált.
1915-ben szentelték pappá, majd Szentendrére került káplánként, ahol haláláig szolgált.
Az 1919-es kommün kezdetétől (március 21.) állandó támadásoknak, fenyegetéseknek volt kitéve.
Június 25-én a vörös terror idején ártatlanul kivégezték a Duna-parton. Életét adta másokért azzal, hogy nem árulta el az őt bántalmazó és vallató terror különítménynek (Lenin-fiúknak), hogy ki húzta meg a templom harangját, mely egy összehangolt városi felkelésre adta meg a jelet.
A harangtorony kulcsa Kada Mihály plébánosnál volt, a harangot pedig egy nyolc gyermekes családapa húzta meg.

Kucsera Ferenc azonban hallgatott a kínvallatás során, amivel megmentette plébánosa és a hegyekbe menekült családapa életét. Végül egy órás kínvallatás után éjszaka a Duna- parton agyonlőtték.

A vértanú káplán életéről bővebbet a http://www.kucsera100.com honlapon, illetve az interneten is elérhető Tekintetek c. kisjátékfilmen tudhatunk meg. A mártírpap utolsó óráit feldolgozó, 2019-ben készített kisjátékfilm a Vatikánban 1600 kisfilm között az első helyezést érte el.

2./ Miért halt meg dr. Kucsera Ferenc? Istenbe vetett hitéért.
Prohászka Ottokár püspök – aki szintén átélte a Tanácsköztársaság terrorját – az Aquinói Szent Tamás Társaságban tartott székfoglaló előadásában (1894.jún.14.) arról szólt, hogy az akarat ereje a hit révén egy gondolatnak uralkodásából származik. A hősök azok, akik egy gondolatnak élnek, s azt a maga fényében semmi mástól beárnyékolva rögzítik. A vértanúk lelke előtt a koszorú lebeg, mellyel Krisztus int feléjük, s e gondolat boldog uralkodása alatt kitartanak és eltűrnek kínt és halált.
(Prohászka Ottokár, Ö.M. XIV 158).

G.K. Chesterton angol író (1874-1936) szerint a világtörténelem azt tanítja, hogy az emberek csak egy valamiért áldozzák fel életüket: a hitükért. A matematikának nincsenek vértanúi. A greenwichi széllességi fokért senki sem szenvedett vértanúhalált.
Martin Scorsese 2017-ben bemutatott Némaság c. filmje a 17. századi japán keresztényüldözésről szól, de örök tanulságul szolgál akár a magyar Tanácsköztársaságnak nevezett – Prohászka által patkányforradalomnak nevezett – keresztényüldözéshez is. A neves amerikai filmrendező negyed évszázadon át dédelgetett és végül elkészült fildrámájához, valamint a szentendrei mártírpapról készült Tekintetek c. filmhez is jól illeszkednek Pierre Teilhard de Chardin jezsuita hittudós (1881- 1955) gondolatai:
„Ha a japánok fel tudták volna fogni a kereszténység nagyszerűségét, ami létrehozta a vértanúk
szakadatlan sorozatát, attól a naptól kezdve, amikor az Úr Jézus Krisztust keresztre feszítették, talán
átlátták volna, hogy minden kínzási erőlködésük hiábavaló, mert ennek az embernek, Davisnek
igazi lényege olyan hitbe volt gyökerezve, amelyet nem tudott megtörni semmifajta embertelen testi
kínzás.”

3./ dr. Kucsera Ferenc 27 évet élt itt a földön, de hitünk szerint örök élete van Istennél. Boldoggá avatási kérelmét dr. Erdő Péter bíboros atya 2019. november 13-án befogadta. A szentendrei egyházközség közös imát kér a boldoggáavatás sikeréért. A közös imádság, a hit olyan erő, amelyet semmilyen történelmi kor, erő nem törhet össze és nem foszthat meg tőle.
Farkasrét, 2022. szeptember 11. Verőcei Gábor plébános

A szentendrei imádság egy rövid elmélkedéssel kezdődött, mely azt mutatta be, hogy dr. Kucsera Ferenc atya hogyan tud ma is aktuális maradni, valamint, hogy vértanúhalála miképp szolgálhat példaképül a ma embere számára, a fiatalok számára. Az elmélkedést Selmeczi András, a 914-es szentendrei cserkészek parancsnoka tartotta, majd ezt követően következett a közös rózsafüzér imádság, melybe a hívek is bekapcsolódtak.

Az elmélkedést teljes egészében közöljük

Kucsera Ferenc atya ma is aktuális

Több mint 100 évvel ezelőtt, ebben a templomban, erről a helyről prédikált Ferenc atya ezekben a padokban ülők híveknek.
Akkoriban nem ilyen világot éltünk. Egy háborúba sodródott bele egész Európa, és ez a háború nem olyan háború volt, mint amiről most a tévéből hallotok. Nem olyan háború volt, amit csak a hírekből és képeken láthattok.
Ez a háború, több mint 100 éve, itt volt. Elért Szentendréig, itt a városban is kézzelfogható volt. Itt jártak egyenruhás katonák, itt voltak a fegyverek a hátakon, a vállakon…
És itt volt a templomban is.

Hogyan volt itt a templomban …?!
Azt nem tudták megtiltani, hogy az emberek higgyenek Istenben. Az Istentől kapott léleknek senki nem parancsolhat, csak az, aki kapta és szabad akarattal bír felette.
Ezért azt tiltották meg, amit lehetett: a templomba járást, az imádságot, szentmiséket. Levetették az apácákkal, a szerzetesekkel a rendi ruhákat, elvették tőlük a rendházakat, földönfutóvá lettek.

Itt Szentendrén, a katolikus plébánián akkor Kada Mihály volt a plébános – mint most György atya – és a káplán Kucsera Ferenc atya volt – mint most Bence atya.
A plébánián, ami most is ott áll a sarkon, ugyanúgy, mint 100 évvel ezelőtt, sokszor rájuk törtek. Akár éjjel is, kirángatva őket ágyukból. Házkutatást tartottak, elvittek tőlük személyes dolgokat.
Nem volt ez más, mint megfélemlítés.

Tudtátok, hogy Ferenc atya sokszor írt az akkori szentendrei újságban?
És nagyon bátran írt. Mindezek ellenére, nagyon bátran, nem hagyta magát megfélemlíteni. Buzdította szentendrei híveit, hogy el ne hagyják a hitüket, ne hagyják magukat megfélemlíteni, és ne tagadják meg az isteni törvényeket, erkölcsöt.
Tartsanak ki, járjanak templomba, imádkozzanak, hozzák hittan órára a gyerekeket. Akkoriban betiltották az iskolákban a hitoktatást. Külön jöttek a gyerekek a plébániára, és ott tanította őket Ferenc atya. Ott készítette fel őket elsőáldozásra.
És a gyerekek nagyon szerették őt. Mert ő is nagyon szerette őket.
Vicces volt, vidám volt, foglalkozott velük, meghallgatta őket, és közben tanította is. Istenszeretetre, felebaráti szeretetre, tiszteletre…

 Amikor ma itt állunk, ebben a templomban, és végignézünk a padokon, a padokban ülő híveken, akkor óhatatlanul is eszünkbe jut, hogy egykor Ferenc atya állt itt, és olyan embereknek, hívőknek prédikált, akik féltek, akik éheztek, akik nélkülöztek, akiket üldöztek a hitük miatt.
Akkor – és aztán a történelem folyamán még sokszor és hosszú időn át – nem lehetett nyíltan vállalni, hogy mi hiszünk.
Mi hiszünk Istenben, hiszünk a feltámadásban, hisszük, hogy az isteni törvények szerinti élet elvezet bennünket az örök életre; hisszük, hogy ez az életünk egy vándorút, aminek a végén ott vár minket a szerető Úristen.

– Akkoriban a templom falain kívül a hit csendben járta az utcákat.
– Ma hangosan hirdethetjük, hogy mi hisszük az igaz Istent.

– Akkor az imádságok, könyörgések a családi otthon négy falai között csendben szálltak az Ég felé.
– Ma hangos szóval vallhatjuk meg hitünket sportcsarnokokban, dicsőítő alkalmakon.

– Akkor csendben és titokban jártak a gyerekek hitoktatásra.
– Ma bármelyik iskolában megtehetik ezt tanítási óra keretében.

– Akkor abban az elnyomásban, nyomorban a hit egy olyan erő volt, ami összetartott bennünket.
– Ma sok esetben a közös hitünkkel együtt sem tudunk egységben lenni.

– Akkor az imádság néma fegyver volt a Lelkeket támadó eszmék ellen.
– Ma egyre kevesebbszer, egyre kevesebben nyúlunk ehhez a fegyverhez. Az imához.

Két dolgot is kérdezhetnétek:
– Ha nincs háború, miért kellene fegyverhez nyúlni…
– A másik pedig: mit tanít nekünk Kucsera Ferenc atya több mint száz év távlatából, miért vagyunk most itt, és miért emlékezünk rá…

A két dolog igazából nagyon is összefügg. Ma, a születése napját ünnepeljük. 1892. szeptember 23-án Léván megszületett Kucsera Ferenc. A Jóisten küldött egy Lelket egy kicsi, szegény, lévai családba, akiből pap lett, majd káplán, pont itt, Szentendrén. Tudjuk, hogy mi történt vele 4 év múlva. Ártatlanul megölték, kivégezték. Nem vallott akkor sem, mikor bántalmazták, mikor fájdalmat és kínokat élt át. Annyit kellett volna elárulnia, hogy ki húzta meg ennek a templomnak a harangját; a harangot, mely jelt adott a városlakóknak egy összehangolt támadásra, hogy leszámoljanak az itt garázdálkodó és fosztogató kommunistákkal.
Ő azonban hallgatott. Nem félt meghalni azért, hogy megmentsen másokat.

De vajon csak ennyi volt az ő története…!? Egy szomorú, régi emlék csupán?…
Nem. …

 A Jóisten nagy megmérettetés elé állította az ő szolgáját, és Ferenc atya tudott Isten mellett dönteni. Tudta úgy szeretni a felebarátját, hogy azt adja értük, ami a legdrágább: a saját,… fiatal… 27 éves életét.
Meg kell látnunk, hogy nem véletlenül történt mindez itt. Az Úristen tökéletességébe nem férnek bele a véletlenek…

Ferenc atya életszentségéhez nem fér kétség, és halála sokkal inkább példamutatás a jövőnek, mint hogy egy régi hőstetté alacsonyítsuk le az Isten-szeretetéből fakadó,  felebarátaiért adott életét.
Nekünk van szükségünk az ő példájára. Most, ma, ebben a korban, ebben a világban.

Amikor a Lelket támadó ellenség oly sok alakban jelenik meg a mindennapi életünkben.
Amikor sokszor olyan köntösbe burkolózik, hogy magunk nyitunk neki ajtót, vagy egyszerűen észrevétlenül kúszik be az Otthon küszöbe alatt. Egy újság, egy film, egy könyv, mesekönyv vagy akár egy szabadidős program képében…

Okosabb lett,… nem nyíltan harcol a hit, az erkölcs, az erények, a kereszténység ellen, hanem álruhában. És ember legyen a talpán, aki kiigazodik ebben a nagyon gyors, nagyon impulzív, forgataghoz hasonlító rohanó világban: hol van a keskeny ösvény, ami Krisztushoz vezet?
Ki mondja meg, hogy merre vezessem a gyermekem, hogy el ne tévedjen ebben a világban?

Bátran tegyük fel magunknak a kérdést, ami ott lapul kimondatlanul is mindig, mikor Ferenc atyáról beszélünk:
– Én megtettem volna?

– Én ma milyen keresztény vagyok?

– Szavaimmal bátran vagyok keresztény, de tettekre is tudom ezt váltani?

– Mit jelent számomra a felebarátom?

– Tudom úgy szeretni, mint Istent? Tudom úgy szeretni, mint ahogy Ferenc atya tudta szeretni?

– Mikor bátran és szabadon megtehetek mindent, mire használom ezt a szabadságomat? Vajon Isten szolgálatára fordítom, vagy inkább a magam útját igyekszem egyengetni csendben?

– Kiállok az igaz hitért, szót emelek érte, mint ahogy Ferenc atya tette?
Neki akkor a jutalma a fenyegetések, megfélemlítések, és végül a halála lett.

– Mit teszek én? Vajon nem hallgatok-e inkább, csak hogy konfliktusba ne kerüljek?

Vajon aktuális-e ma számunkra Ferenc atya példája… Tud-e a mának példát adni, utat mutatni….?

Én azt hiszem:… igen.

Gondolkodjunk el ezen a mai nap folyamán… és foglaljuk őt imánkba este, megköszönve az Jóistennek, hogy adott számunkra egy példaképet, akinek az élete mindig fényesen fog ragyogni előttünk, és bevilágítja az utat amerre mennünk érdemes.
Imádkozzunk ma ő érte, a boldoggá avatásáért, hogy minél többen megismerhessék, és felismerjék a példaértékű életét, életszentségét.
Imádkozzunk gyermekeinkért, fiataljainkért, hogy tudjanak a keskeny úton járni, akkor is, ha ez sokszor nagyon nehéz számukra.

A Szentendre TV közvetítését az eseményről a videóra kattintva lehet megnézni.

A cikkben található beszédek teljes vagy részletes felhasználása, közlése az impresszumban olvashatók szerint lehetséges!